Page 114 - Renee Hobbs, David Cooper Moore – A médiaműveltség felfedezése

112 A médiaműveltség felfedezése Mr. Landis elhatározta, hogy megkéri a kisgyerekeket, háttértapasztalataikat felhasználva készítsenek egy weblapot – papíron. Készített egy feladatlapot, amely bemutatja azt a négy elemet, amellyel minden weblap rendelkezik. Mr. Landis tisz- tában volt azzal, hogy a tabletek, a mobilmédia és a közösségi hálózatok máris fe- nyegetik ezeket az elemeket; például a diákok gyakran csak kattintgatnak, hiper- linkeket használva és oda sem fgyelve a webcímekre, és gyakran csak egy vagy két webcímet tudnak fejből – rendszerint keresőoldalakét. A gyerekek nagy lelkesedéssel fogadták a rajzolási feladatot, és házikedvenceik- ről, kedvenc műsoraikról és a saját életükről szóló weblapokat terveztek. Papíron mindent szabad volt megadni – teljes nevet, lakcímet, a családtagok nevét és tele- fonszámokat is. Majd Mr. Landis megkérte a gyerekeket, hogy írják rá a papírjukra az egyik osztálytársuk nevét – ez volt a linkjük. Amikor a gyerekek bemutatták a weblapju- kat az osztálynak, akkor ahelyett, hogy szólították volna a következő diákot, az előző előadó „linkelte” az új beszélőt. A diákok roppant találékonyak voltak a weblapjaik elkészítésében, és gyakran az általuk használt, bonyolult játék- és tömegkulturális weboldalakat használták modellül. Amikor végeztek a prezentációjukkal, a diákok „rákattintottak” a link- jükre („Jazmyne!”, „Rodney!”), és egy másik diák mutatta be a saját művét. Mr. Landis minden bemutató után megkérte a diákokat, hogy nyújtsanak lelkes és elgondolkodtató visszacsatolást: Mi az, ami tetszett? Mi tenné még jobbá a mű- vet? Mivel sok diáknak már voltak háttérismeretei a weblapokról, így vélemé- nyeket is megfogalmaztak a társaik lapjainak minőségéről. Az egyik gyerek a kö- vetkező visszacsatolást nyújtotta egy társának: „Nagyon tetszik a kutyát ábrázoló képed. Szerintem, ha többféle kutya lenne az oldaladon, akkor még több olyan ember kattinthatna rájuk, akiknek különböző kutyák tetszenek, és nekik is bejönne az oldal.” Ezt követően Mr. Landis bevezette a diákokat abba, hogy mit is jelent közönség előtt bemutatni egy művet. Ha meg akarnád mutatni ezt a művet valaki másnak, akit nem ismersz, akkor mi az, amit szeretnél, hogy megtudjon, és mi az, aminek nem örülnél, ha megtudná? A diákok őszintébb párbeszédet folytattak a korlátokról, mint amit Mr. Landis a nagyobb diákok esetében tapasztalt. Az otthoni telefonszámodat nem ajánlatos fel- tenned, de mi a helyzet akkor, ha van egy olyan telefonszám, amelyet szeretnél, ha az emberek hívnának? Azt felteheted? A teljes nevedet nem ajánlatos feltenned, de mi a helyzet az utóneveddel? Az egyik gyerek azt kérdezte: „Egy csomó Rodney van, akkor miért ne lehetnék Rodney?” Az osztály kollaboratívan összeállított pár alapelvet. Nem adunk meg vezeték- nevet. Nem adunk meg otthoni címet, sem otthoni telefonszámot. Nem adunk meg olyan információt, amelyből az emberek megtudhatják, hol lakunk vagy melyik is- kolába járunk. Ez némi vitát okozott, mivel az egyik gyerek azt kérdezte: „De azt