Nehéz témák a médiában – Hogyan beszéljük meg a gyerekekkel a médiát elárasztó aktuális témákat?

2021. 04. 01. internet cikk 3–10. évfolyam

A közvéleményt aktuálisan foglalkoztató, így a médiát is időszakosan eluraló témák még a célzottan nem ezeket a tartalmakat fogyasztó gyerekekhez is eljutnak, így az ő gondolataikra, érzelmeikre, viselkedésükre is hatást gyakorolnak, miközben a feldolgozás számukra problematikusabb, mint a felnőtteknek.
Mit tehet a szülő vagy a pedagógus, ha komolyabb, akár tabuként kezelt témát vagy aktualitást hoz be a beszélgetésbe a gyerek? Hogyan érdemes beszélgetni a közvéleményt foglalkoztató, a felnőttek számára is fenyegető témákról a gyerekekkel?

A legfontosabb, amit felnőttként tehetünk az, hogy komolyan vesszük a gyerek kérdéseit, megnyilvánulásait, illetve az életkorának megfelelően, de tényszerűen elmondjuk, hogy mi zajlik éppen a környezetében vagy a világban. Különösen fontos, hogy a média esetleges torzításait – az álhírek, összeesküvés-elméletek, szenzációhajhász tartalmak szerepét – is helyre tegyük a gyerekek fejében.

Klímaváltozás

Az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás mint lehetséges és nem túl fényes jövőkép az egyik legfajsúlyosabb téma napjainkban, és mint ilyen, könnyen mozgósít intenzív érzelmeket, indulatokat vagy valóságtól elrugaszkodott megnyilvánulásokat.

Klímaszorongás

Mi ez?

A klímaszorongás viszonylag újkeletű jelenség, hátterében az áll, hogy valós lehetőséggé vált a természeti környezetünk elvesztése, életkörülményeink radikális, kedvezőtlen irányú megváltozása. Emiatt fokozott szorongást és tehetetlenséget élhetnek meg nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is. Fontos tehát, hogy a gyerekekkel is beszélgessünk a klímaváltozásról, de nem mindegy, hogyan.

Hogyan jelentkezik a gyerekeknél?

Felmérés is igazolta, hogy a nagyobb gyerekek többsége aggódik a Föld jövője miatt. A felnőttek, különösen az idősebb korosztály tagjai, hajlamosak úgy tekinteni a klímaváltozásra, mint egy, az ő életüket már nem jelentősen befolyásoló folyamatra, de nem így a gyerekek, hiszen ők azt élik át, hogy a jövőjük került veszélybe. Mivel a gyerekek koruknál fogva eleve kiszolgáltatottabbak, a klímaváltozás miatti tehetetlenségérzéssel együtt mindez komoly szorongást, akár depressziót is előidézhet. A súlyosabb reakciók elsősorban az érzelmileg instabil gyerekeknél jelentkeznek és már meglévő szorongásokra épülnek rá, de a kérdést mégsem lehet bagatellizálni és csak egy szűk csoport problémájának tekinteni.

Mit tegyen a felnőtt?

A szülők többsége fontosnak tartja a klímaváltozásról való beszélgetést, de sokan nem tudják, hogyan fogjanak hozzá, aggódnak, hogy esetleg fokozott szorongást keltenek gyermekükben, ezért inkább kerülik a témát.
A kisebb gyerekek esetében elsősorban a környezettudatosságra épülő rutinok fontosságát célszerű kiemelni, lehetőleg pozitív példát mutatva, és ennek során a gyerekekben felmerülő kérdések mentén, tényszerű, de semmiképp sem drámai válaszokat adva érdemes beszélgetni az éghajlatváltozásról.
A tényszerűség a nagyobb gyerekekkel való beszélgetés során is fontos, különösen azért, mert az internethasználó gyerekek könnyen belefuthatnak áltudományos vagy összeesküvés-elméleteken alapuló, kártékony tartalmakba is. Tehát azon túl, hogy szülőként, pedagógusként valós információk alapján elbeszélgetünk a gyerekekkel, fontos, hogy abban is segítsük őket, hogy saját maguk hogyan tájékozódhatnak hiteles forrásokból.

A megbízható információk ismerete önmagában még nem oszlatja el a félelmeket, a klímakommunikáció során fontos, hogy igyekezzünk pozitív tartalmú üzenetekkel átformálni a szorongást, a beletörődés helyett a konkrét cselekvésre irányítani a fókuszt, növelve ezzel a gyerekek kontrollérzetét. Ha tudatosítjuk a gyerekekben azt, hogy nemcsak globális szinten van értelme a fenntarthatósági törekvéseknek, hanem helyi, egyéni szinten is, motiválttá tehetjük őket a felelősebb, környezettudatosabb magatartásformák választása iránt, és ez pozitívan hat a jövőképükre is.

Kortárs csoport és online jelenlét

Az is motiváló lehet a gyerekek számára, ha nemcsak David Attenborough és más felnőtt modellszemélyek nevét ismerik, hanem olyan kortársaikét is, akik elkötelezettek a környezettudatosság ügye iránt, mint Greta Thunberg. Ezen a téren különösen hasznukra válhat az egyébként nem feltétlenül problémamentes online jelenlét, amely révén inspiráló kezdeményezésekkel, célzottan nekik szóló hasznos tartalmakkal találkozhatnak. A gyerekeket megszólító idevágó online tartalmak remélhetőleg egyre bővülő tárháza lehet az egyik kulcs a fiatal korosztály környezettudatosságának erősítése szempontjából, tehát érdemes képben lenni felnőttként is.

Több mint klímaszorongás

Amikor a gyerekek klímaszorongásának hátterét térképezzük fel, nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a járulékos hatásokat sem, amelyek a klímaváltozás médiareprezentációjához kapcsolódva szintén benyomást tesznek a gyerekekre. Azon túl, hogy a klímaválsággal kapcsolatos nyomasztó tartalmak is többnyire a médián keresztül jutnak el a gyerekekhez, az is stresszkeltő lehet számukra, hogy a médiafigyelem középpontjába kerülő klímaaktivista példaképeik nemcsak támogatásban részesülnek, hanem támadás, zaklatás is éri őket az egyes platformokon. A fiatal korosztály bevonódása a klímaváltozás ügyébe és az ebből kinövő, korábban még nem tapasztalt gyerekaktivizmus jelensége egyfelől tehát inspiráló és reményteli, másfelől viszont számolni kell azzal, hogy a klímatudatos megmozdulásokat kísérő médianyilvánosság kétarcúsága további érzelmi terheket ró a gyerekekre, amivel nem könnyű felnőtt segítség nélkül megbirkózniuk.

A szemléletváltás a megoldás?

A klímaszorongás sok tekintetben hasonlít a haláltól való félelemhez, így teljesen felszámolni nem igazán lehet, ezért fontos, hogy megtanuljunk együtt élni ezzel az érzéssel. Hasznos lehet tágabb perspektívából szemlélni a klímaváltozás folyamatát, de a gyakorlatban a környezettudatosság vezérelte tettekre, napi rutinra koncentrálni egyéni, illetve közösségi szinten is.

A társadalmi célú ügyek felvállalása inspirálja is a gyerekeket, ugyanakkor folyamatosan szembesülniük kell azzal, hogy a felelősségérzetből fakadó tettvágyuk a cselekvési lehetőségeik korlátaiba ütközik. Ezt a frusztrációt a felnőttek – döntéshozók, aktivisták – részéről érkező érdemi támogatás vagy legalább a párbeszédre való hajlandóság csökkentheti ténylegesen.

A szülők és a pedagógusok többsége egyetért abban, hogy az iskolában is kiemelten kellene foglalkozni a klímaváltozás kérdésével, leginkább tananyag formájában, de ennek tényleges megvalósulásáig közös megmozdulások, akciók szintjén, mivel az együttes cselekvés amellett, hogy megadja a hatékonyság érzését, stresszcsökkentő hatással is bír.

Borítókép: Shutterstock