Page 259 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Folyamatos jövő – összegzés 257 Gerjuoy pszichológus egy vele készült interjúban, eredetileg a következő formá- ban: „A holnap írástudatlansága nem azé az emberé, aki nem tud olvasni, hanem azé, aki nem tanulta meg, hogyan tanuljon.” (Toffer, 1984: 414) Toffer ezt idézte és alakította át (Flexnib, 2013), s aztán innen terjedt tovább számtalan blog- bejegyzésbe, szakmai előadásba és tudományos írásműbe (egy egészen friss példa: Chapman, 2014). Az eset különös bájához csak hozzátesz, hogy Herbert Gerjuoyról online sokkal kevesebb adat férhető hozzá, mint Tofferről, a korrekt verziót visz- szanyomozni tehát körülményes vállalkozás – e sorok írója is csak néhány ráérő bloggernek köszönhetően bukkant az eredeti idézet nyomára, amelyről persze to- vábbra sem tudható biztosan, hogy mennyire hitelt érdemlő, hiszen forrásaink me- diatizáltak A mediatizált információ túlnyomó részének hitelessége személyesen nem el- lenőrizhető. Ennek az újságírásban éppúgy következményei vannak, mint a szemé- lyes életünkben: nem véletlen, hogy magukra valamit is adó egyetemek ódzkod- nak a Wikipédiát mint akadémikus forrást szakdolgozati hivatkozásként elfogadni. Másfelől az egyénnek nem kell szükségszerűen védtelennek éreznie magát a medi- atizált információk tengerével szemben. Azon túl, hogy történetileg beágyazott je- lenségről van szó, hiszen a mediatizált nyilvánosságnak legalább a nyomtatás kora óta megvoltak a korszakos megfelelői, vigaszt nyújthat az is, hogy a média-fene- vad megszelídítésének első lépcsője a kiismerés. Másképp: a médiakommunikáció mechanizmusainak megértése segíthet az e kommunikációs formákkal összefüggő problémák – szerzőség, hitelesség, identitásváltoztató és véleményformáló hatás, érzelmi hangolás stb – értékelésében Amikor médiaoktatásról beszélünk, nem okvetlenül normatív nevelésről van szó, sokkal inkább készségek és képességek fejlesztéséről, nézőponttágításról, arról, hogy a prosumer, azaz a befogadó, aki egyúttal tartalom-előállító is lehet, a kulisszák mögé láthasson. Nemzetközi színtéren egy sereg országban – Hollandiától Németországon és Franciaországon át az Egyesült Királyságig – működnek nemcsak általában a mé- diával foglalkozó, hanem kifejezetten media literacy-fókuszú központok, kutatóhe- lyek és módszertani intézetek, részben kormányzati intézményként, részben a felsőoktatáshoz kapcsolódó formációként. Magyarországon 2014-ben a felsőfokú médiaképzések egy része „fenntartási problémákkal küzd vagy már meg- szűnőfélben van” (Weyer, 2014: 3). Ezzel párhuzamosan a középfokú oktatásban kezd megerősödni a kereszttantervi médiaoktatás, ami utat nyit az integrált média- tudás irányába: a médiatudatosságot és médiaértést az egyes hagyományos tantár- gyak keretébe foglalva adja át. A diákok és tanárok felkészítését segítendő indítot- ta el a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a Bűvösvölgy projektet, amely az ország első médiaértés-oktató központjaként „hat téma köré szervezte a foglalko- zásokat az újságszerkesztéstől a reklámtrükkökön keresztül a mobilkommunikáci- óig. A sajtóstúdióban megszerkeszthetik saját magazinjukat, megtanulják, mi a hírérték. A híradóteremben megismerkednek a greenboxtechnikával és a hírolva- sás, az időjárás-jelentés kulisszatitkaival” (Megnyílt az első médiaértés-oktató köz-