Page 122 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

120 Határtalan médiakultúra technika olyan széles körben vált az emberek hétköznapi életének (egyszerre mun- kájának és munkán túli létének) részévé és eszközévé, mint (talán a ruházat, a haj­ lék, az alapvető bútorok és a táplálkozás eszközei kivételével) korábban semmi más Mint másutt részletesen kifejtettük, a szellemi termelésnek igen lényeges 4 3 sajátossága, hogy állandó összeköttetést igényel és teremt az egyéni és általános, az individuum és a nembeli között: a számítógép ennek is minden korábbi infor­ mációhordozónál sokkal többre képes, ráadásul gyors interaktivitást is biztosító eszköze A szellemi termelés igen lényeges feltétele az autonómia: a személyi szá­ mítógép minden korábbi körülménynél sűrítettebben hordozza ennek az autonó- miának a feltételeit. A személyi számítógép (és a hozzá kapcsolódóan kialakuló gyakorlat, kultúra, életforma) tehát nemcsak az emberiség életében nyit új korsza­ kot, hanem kifejezetten a szellemi termelés főszerepbe kerülésének is meghatáro­ zó tényezője. A személyi számítógépekre épülő termelés és társadalom magas fokú individualizációt feltételez, és erősíti is az individualitást. A huszonegyedik századba a fejlett centrumországok szélsőségesen individualisztikus társadalmak­ kal léptek be, s ez a trend réseket ütött a hagyományosan erősen közösségi (és egyszersmind az individualitást erősen korlátozó) társadalmakon is. Ugyanakkor a szélsőségesen individualizált társadalmakban különösen fontos a magas fokú koordináció, s ehhez a személyi számítógépekre épülő világban nélkülözhetetlen­ né vált az egyes gépek összekapcsolásának lehetősége; ezt a világháló maradékta­ lanul meg is valósította. A tömegtermékeket előállító, tömegek mozgatásán alapuló ipari társadalom helyébe egy egyedi igények kielégítésére képes, egyéneket össze- kapcsoló és mozgató (s az ezen egyének által is mozgatható) termelési és érintke- zési rendszer lépett. Az ilyen rendszer szükségképpen „demokratikus”, legalábbis abban az értelemben, hogy az egyes, a Hálóba becsatlakozó számítógépek működ­ tetőinek elvben egyenrangúnak kell lennie (az más kérdés, hogy – mint minden emberi rendszer – ez is alkalmas arra, hogy a benne jobban tájékozódóknak, a kulcspozíciók elfoglalóinak jelentős előnyöket, esetenként a többiek fölötti hatal­ mi lehetőségeket is biztosít; ahhoz, hogy a technikai rendszerben rejlő demokra- tikus potenciál kibontakozhassék, természetesen az ilyen irányú társadalmi szabá- lyozás is szükséges). Castells a hadiipari komplexum és a tudomány öntörvényű közegének eredőjéből származtatja a fejlő­ dés ezen irányvételét. Mindkét elemzést elfogadhatjuk: egyrészt az is igaz, hogy a tudományos in nováció a politikai hatalom döntéseinek függvényében, azon keresztül jut „le” a társadalomhoz (s különösen így van ez a centralizált és tekintélyelvű társadalmakban), másrészt mindig érvényesül a különböző szereplők saját érdekű cselekvése is, tehát a fejlemények számos esetben a hatalom dönté­ seitől függetlenül (sőt, gyakran azok ellenében is), illetve azok döntéseitől függetlenül is alakulnak 3 Ez akkor is így van, ha persze az emberiség egy jelentős részének a számítógép (és használatának kultúrája) még nem áll a rendelkezésére. (Még a legfejlettebb társadalmakban sem). Azonban ez elmondható a hajlékról és az egyéb eszközökről is. 4 kAPitány Ágnes – kAPitány Gábor: A szellemi termelési mód. Budapest, Kossuth, 2013.