Page 127 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 125 dául egy új gondolata, felfedezése) minél több emberhez korlátozás nélkül eljus­ son (Néhány konkrét példa, ahol e két logika ütközését tapasztalhatjuk: a ge- 20 netikai kódok megfejtését a tőkelogika a gyógyszergyárak proftmaximalizáló törekvéseinek megfelelően kezdettől fogva monopolizálni igyekezett, a szellemi termelés logikája viszont a megfejtett kódok azonnali és teljes nyilvánossá tételét követeli meg az egész emberiség érdekében. A tőke számára a művészeti alkotások is megfzetendő áruvá válnak, a szellemi termelés logikájának azonban sokkal in­ kább megfelel az az internet adta lehetőség, hogy a zeneművek, képzőművészeti 21 reprodukciók, flmek bárki számára szabadon hozzáférhetővé váljanak.) A két logika versenye mindenesetre folyik, s ebből a szempontból kitüntetett a média szerepe, hiszen a média mint közvetítő az egyik legfőbb terep a társadalom­ ban, amelyen keresztül a különböző logikák terjedhetnek, mivel a média alapvető­ en szemléleteket közvetít. (Elvben minden irányban, de mivel a médiaeszközök is részei az adott társadalom gazdasági és hatalmi rendszerének, nyilvánvalóan nagymértékben az uralkodó gazdasági és hatalmi érdekekhez igazodva). Média az ezredforduló után A média a kétezres években nagy hatalom: az emberek szabadidejük nagy részét töltik televíziónézéssel, újságok, interneten elérhető tartalmak befogadásával, s a már ebben felnőtt népesség arányának növekedésével azok aránya is nő, akikre e hatás meghatározó, akik számára a legfőbb beszédtémákat, a legfőbb szórako- zási formákat a média jelöli ki, a legfőbb világképformáló erőt a média jelenti. 20 A tőke továbbá alapvetően a versenyben érdekelt, hiszen különleges profitra mindig más tőkék­ kel szemben szerzett előnyökkel tud szert tenni; a szellemi termelés kooperációban érdekelt (számos példa bizonyítja, hogy a szellemi termelés legtermékenyebb csomópontjai ott jönnek létre – lásd pél­ dául a Becquerel laboratórium legendássá vált példáját –, ahol az egyes szellemi termelők között sza­ bad, a versengés féltékenysége által nem korlátozott gondolatáramlás folyik). Az más kérdés, hogy mivel jelenleg a világban a tőkelogika dominál, a szellemi termelők is piaci szereplők: szellemi termé­ keik árubevételéből élnek, és a kedvezőbb pozíciók érdekében versengenek egymással. De ez nem azért van, mert „ilyen az ember természete”, hanem mert az ember változatos „természetéből” minden társadalom a saját alapszerkezetével legadekvátabb vonásokat helyezi előtérbe; a tőkés társadalomban a sokfajta emberi tevékenység (és a különböző tevékenységekkel adekvát szemléletmódok) közül a kereskedelem szemlélete vált dominánssá, s igazította magához a többi tevékenység jellegét is; ez a szemlélet igen termékenynek, a korábbi korszakok szemléleténél sok szempontból hatékonyabbnak bizonyult, de ez is csak egy korszak szemlélete, nem „örök”. Mihelyt korlátozó vonásai meghaladják előnyeit, nyilván átadja majd a helyét egy előnyösebb metastruktúrának. (A szellemi termelés szem­ pontjából ma mindenesetre egyre nagyobb mértékben e korlátozó vonások tűnnek szembe). 21 Az más kérdés, hogy a piaci társadalomban az internet működtetői (tehát az ingyenes letöltések, a szabad szoftverek forgalmazói) a reklám- és egyéb bevételekből maguk is nagy tőkehaszonra tehet­ nek szert