Page 123 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 121 Amikor „szellemi termelési módról” beszélünk, annak a termelési módnak a sajátosságait próbáljuk felvázolni, amely a történelemben éppúgy a kapitalizmusra ráépülő, s ilyen értelemben azt követő formációnak mutatkozik, mint ahogy a ka- pitalizmus épült rá a különböző prekapitalista formációkra, s tette így azokat a tör ténelemben önmaga „előttivé”. Azt gondoljuk, Marxék ellentmondásokba ke - veredtek, amikor a klasszikus munkásosztályt tekintették a tőkés társadalom meg­ haladójának, és akkor is, amikor a politikai forradalmat fetisizálva attól várták egy kapitalizmuson túli társadalom létrejöttét. Említett könyvünkben többek között azt is bizonyítani próbáljuk, hogy ezek a tévedések nagymértékben felelősek azért a zsákutcáért, amit a huszadik században az úgynevezett „szocializmusok” jelen- tettek. Ugyanakkor azt a gondolatot fontosnak tartjuk, hogy a tőkés termelési módot csak egy, magából a kapitalizmusból szervesen (alapvető technológiai és társadalomszerkezeti változásokon, gyökeresen új ember- és világképen, és nem utolsósorban etikai megújuláson keresztül) kifejlődő másik termelési mód halad­ hatja meg, s az utóbbi évtizedek fejleményeiben ennek lehetőségét lehet megpil­ lantani A „posztmodern” divatja a „nagy elméletek” iránti általános szkepszishez veze­ tett. A mikrofolyamatok felé fordított fgyelem az emberi társadalom és a történe­ lem nagyon sok fontos részletének megismerését, nagyon fontos distinkciók meg­ tételét eredményezte, de a részletek igazsága és az egész igazsága nem mond egymásnak ellent, a részek különbségei és az egész egysége ugyanannak a rend­ szernek a képe; s a „nagy elméletek” posztmodern tagadása maga is egy múlé­ kony, és „nagy elmélettel” jól magyarázható korsajátosság. A kapitalista társadal­ mat örökkévalónak tekintő „történelem vége” konklúziót pedig abszurdnak tartjuk (az volt már a marxistáknál is, akik a kapitalizmus utáni társadalmat jósolták öröknek és a történelem messiási végpontjának); hiszen ha csak nem pusztul el az emberiség, társadalmának mozgásai mindig történelemmé fognak összeállni, s ez állandó változást jelent, hosszabb időtávon egész formációk, termelési módok szükségképpeni megváltozását is Az utóbbi évtizedek változásait mellesleg a legkülönfélébb beállítottságú elem­ zők egyként alapvető fontosságúnak érzékelték, hol azok szociológiai, hol politikai- hatalmi, hol termelői (a termelés jellegének átalakulását eredményező), hol pedig 5 antropológiai (újfajta emberi képességeket preferáló-kifejlesztő) oldalára koncent­ rálva A rendszer egészére kiható változások egyik legközvetlenebb kifejeződése bármely törté­ nelmi fejlődési folyamatban a foglalkozási és foglalkoztatási struktúra átalakulása. […] [Ma] ezt a folyamatot a legfejlettebb gazdaságokban az áruk felől a szolgáltatások irányá­ ban történő váltás, a menedzseri feladatkörök és a magas szakképzettséget igénylő foglal­ 5 Maurizio lAzzArAto: Immaterial Labour. www.generation-online.org/c/fcimmateriallabour3.htm