Page 126 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

124 Határtalan médiakultúra Az információ a piacrendszerek „megálmodott” ellenőrző és szabályozó eszközévé válhat, mely magára a tudásra is kiterjed, és kizárólag a teljesítményelv révén kormányoz. Ezzel tehát elkerülhetetlenül együtt jár a terror. Az informatizáció azonban a metaelőírásokat megvitató csoportokat is szolgálhatja, amennyiben olyan információkkal látja el őket, ame­ lyek legtöbbször hiányoznak ahhoz, hogy a helyzet ismeretében döntsenek. A követendő irány, amely az utóbbi felé ágazik el, elvileg rendkívül egyszerű: a nyilvánosság férhessen szabadon hozzá a memóriákhoz és az adatbankokhoz. 18 A szellemi termelés megnövekedett szerepe egy olyan társadalom kialakulásába is torkollhat, amelynek egész szerkezete a szellemi termelés jellegéhez igazodik, leváltva a haszonelvű kapitalista metastruktúrát, jelenleg ugyanakkor a domináns metastruktúra a maga értékrendjének megfelelően a szellemi termelést is a haszon­ elv szolgálatába állítja. Az új eszközök lehetőséget adnak mindkettőre, de a szelle­ mi termelők növekvő tömege is felhasználható mindkét cél érdekében. (Az egyik kulcsszó a Garnham által is említett „kontroll”: a tudatos kontroll a szellemi ter­ melésnek is nagyon lényeges része, de az már megint csak a társadalom nagyszer­ kezetének függvénye, hogy a kontrollokat ki gyakorolja és minek az érde kében). A lényeg tehát, hogy korunkat két, a társadalom egész metaszerkezetét megha­ tározni képes logika ütközése jellemzi: a szellemi termelés és a haszonelvű piac­ társadalom logikájának versenye. A tőke érdeke, hogy minden szellemi terméket alávessen a proftlogikának (tehát csak azokat preferálja, amelyek proftot termel­ nek, s ennek kontroll alá vétele érdekében minden szellemi terméket igyekszik mennyiségileg mérhetővé, a szellemi termelőt pedig a profttermeléshez igazított, annak eszközévé degradált bérmunkássá tenni); a szellemi termelők ezzel ellenté­ tes érdeke pedig az, hogy termékeik minél több emberhez eljussanak, a szellemi termék alapvetően minőségi (mennyiségi szempontokkal csak torzítóan kezelhető) természetű, a szellemi termelés szempontjából pedig nem a proftmaximalizálás célracionalizmusa, hanem az egyirányú célmeghatározás által nem korlátozott szi­ nergia racionalizmusa az optimális. A tőkelogika alapja, hogy minden új termék­ ből haszon szerezhető, ha az új termék olyan áru, amelynek fogyasztásáért valakik fzetni hajlandóak (ehhez viszont az kell, hogy ne álljon korlátlanul rendelke- 19 zésre); a szellemi termelés pedig olyan termékeket hoz létre, amelyek a fogyasztás során nem fogynak el, (sőt, mint például egy termékenyítő gondolat, e folyamatban tovább szaporodnak is), s a szellemi termelő alapvető érdeke, hogy terméke (pél- Eszmélet (89), 2011. tavasz –; a vízválasztó azonban éppen az, hogy a számítógépes kultúrát arra használják-e, hogy az embereket ily módon (is) alárendeljék az adott társadalom uralkodó viszonyai- nak, vagy éppen arra, hogy az emberek rendeljék maguknak alá ezeket a viszonyokat (a virtuális való­ ság eszközeivel aktívan alakítva a valóságos társadalmat). 18 lyotArd i. m. (8. lj.) 143–144. 19 A tőkelogika ezért mennyiségelvű: e szempontból pontosan mérhetővé kell tenni, hogy a terme­ lésbe befektetett anyagi források árához képest a létrehozott termék árában realizálható-e a kiadásokat meghaladó bevétel.