Page 131 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 129 harsány és szélsőséges. (Ráadásul az összeesküvő típusú radikális szervezetek 24 – gyorsan ráérezve a lehetőségre – általában igen tudatosan és hatékonyan hasz­ nálják az újmédiát). Az ezredforduló utáni évtized fontos (és legradikálisabb) politikai eseményei­ ben már főszerepet játszott az internetes szervezés (a 2001. szeptember 11-i me­ rénylettől a 2011-es „arab tavaszon” át a 2013-as kijevi „Majdanig”). Lassan be­ épül a tapasztalatok közé, hogy az újmédia is rejtett szándékok és manipulációk színtere. Csak míg a közvetlen emberi viszonyokban az emberismeret, az apró me­ takommunikációs jelekből olvasó „hatodik érzék” segíthet például a provokátorok felismerésében, az internet információi esetén szinte lehetetlen megkülönböztetni a teljesen egyenes (vagy éppen dilettáns) egyéni megnyilvánulásokat a tudatosan- szándékosan elhelyezett, rejtett célokat szolgáló információktól. Az is az új médiakorszak jele, hogy az emberek nagy része hozzászokott ahhoz, hogy a politikai híreket az interneten kövesse, mert a fenti veszélyek dacára job- ban megbízik egy-egy általa választott internetes fórum információiban, mint azokban, amelyeket a hagyományos médiából nyerhet. S mert az újmédiában – az információt feltevők hatalmas száma, mindenütt jelenléte folytán – sokkal több is az (érdekes) információ. S nem utolsósorban, mert az újmédia információtováb- bítása sokkal gyorsabb, mint a hagyományos csatornáké. A hagyományos média megtartja azt a szerepét, hogy az emberek hivatalosként megnézik­meghallgatják­ elolvassák az egyes médiumokban közölt híreket, s mivel a hagyományos médiá­ ban kialakult szerepmegosztásban egyértelműek a politikai elköteleződések, to­ vábbra is viszonyításul használják (ebben a tekintetben az újmédia kevésbé nyújt biztos támpontokat, bár persze többnyire ott is világos az egyes portálok által kép­ viselt irány). Így az egész média (s vele a politikai mező) átrendeződik, valóban többközpontúvá válik. Annyiban mindenképpen pluralizálódott a rendszer, hogy sokkal érzékelhetőbbé vált, hogy a társadalom mozgásai több aktor aktivitásának eredőjében jönnek létre (s bár az összeesküvés-elméletek továbbra is azt sulykol­ ják, hogy a világot egy-egy „központi” erő mozgatja, s csak annyiban van pluralitás, 24 Mindennek egyébként megvan az a negatív következménye is, hogy a mérsékelt indíttatású irányzatok képviselőinek véleménynyilvánításai is eltolódnak a mind radikálisabb, indulatosabb, into­ leránsabb hangvétel felé. Ezt táplálja az élő idejű internetes csevegésben magától értetődő rövid, tömör fogalmazás kívánalma, az, hogy ez a közeg nem kedvez a hosszabb, finomabb, differenciáltabb kifej­ tésnek, s ezzel szinte tol a leegyszerűsítések felé. Másrészt táplálja az is, hogy az internetes kommu- nikációban az ember vagy az „övéi” között van, s az egyirányú vélemények halmozódása gerjeszti az ellenkező álláspontok (egyre egyértelműbb) elutasítását, vagy ha konfrontálódik, egy arctalan „ellentáborral” szemben inkább érzi szükségét a hitvalló kiállásnak, mint a másik megértésére törekvő meggyőzésnek (amelynek kísérletei ugyan előfordulnak, de gyakran az hallgattatja el őket, hogy az ellentábor össztüzében annyiféle indulat és vélemény zúdul rájuk, hogy azt a megértő meggyőzés taktikájával nagyon nehéz egyszerre kezelni).