Page 135 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 133 generációk tagjai), akik a kultúra hagyományos szerkezetében nem hogy „alko­ tók” vagy „kultúraközvetítők”, de még kultúrafogyasztók sem lettek volna (a kul­ túra szűkebb értelmében), „flmeket”, „művészfotókat” készítenek, zenéket kom­ ponálnak, s mint „kultúraterjesztők” az internetlátogatók sokaságát segítik hozzá különböző kulturális értékek élvezetéhez. És itt már a hagyományos média egyik legfontosabb funkciójánál, a szórakozta- tó funkciónál vagyunk. Az internet ebből is nagyon sokat átvesz: azzal is, hogy terjeszti a televíziók szórakoztató műsorait, de önálló kínálattal is. Aki órákat tölt az internet előtti szórakozással (jelentse ez a „múzeumlátogatást”, a zenehallga­ tást, flmnézést vagy bármilyen egyéni időtöltést), azt már a hagyományos média helyett az újmédia szórakoztatja. S egészen új műfajokkal is. Az utóbbi években terjedt el tömegesen az olyan kör-email, amely – a „Szent Antal-lánc” terjedési elvére épülve – egy-egy kép-szöveg-zene összeállítást juttat el az ismerősökhöz. A szöveg gyakran vers (ily módon sokszorosan több emberhez jutottak el versek, mint a korábbi években bármikor); a kép gyakran gyönyörű és/vagy meghökkentő látvány (szép tájak, érdekes természeti jelenségek és műalkotások, épületek képei, amelyeket a címzett különben lehet hogy sosem látott volna). Persze a kép, a szö­ veg és a zene is lehet giccses, olykor uszító (jóval többször a szeretet eszményét hirdető), de e kör-emailek (az esetek nagy részében slide-show-k) többségének az az alapvető üzenete, hogy a világ szép és érdekes, mindezt valakik – rám gondol­ va – megosztják velem, s én is megoszthatom másokkal. Ez pedig nagyon pozitív fejlemény (s minthogy gyakran a hivatalos „posta” közé vegyülve jut el a címzet­ tekhez, a hivatalos lét lélektelenségét is emberibbé oldja). Küldenek ilyen e-maile­ ken vicceket és fontosnak, magvasnak tartott gondolatmeneteket is. Az újmédia olyan funkciókat is ki tud elégíteni, amelyekre a hagyományos mé­ diának alig van módja. A hagyományos média is igen jelentős szocializáló szerepet játszik; ez érvényes az újmédiára is. Méghozzá halmozottan, hiszen míg a hagyo­ mányos média elsősorban a „hivatalos” szocializáló hatásokat közvetíti, az internet átveszi a baráti társaságok, kortárscsoportok szocializáló funkcióit is. Ráadásul jelentős lehetőségei vannak a kapcsolatteremtésben és a kapcsolatok fenntartásá­ ban is (a hagyományos média ilyen szerepet csak az interaktivitással kísérletező ritka kezdeményezéseiben tudott játszani). Az e-mail gyakorlatilag megszüntette (vagy majdnem megszüntette, jószerint a hivatalos küldeményekre szűkítette) a postai levelezést, s ezt azért tehette meg, mert sokkal gyorsabb és teljesebb érint­ kezést tud megvalósítani (különösen, ha hozzávesszük a Skype lehetőségeit is). Az emberek, akik órákat töltenek a készülék előtt, ezt az időt jelentős részben kapcso- lattartásra használják (e-maileznek, skype-olnak, csevegőszobákban „ülnek”; oly­ annyira, hogy egy-egy üzenet gyakran a következő percben már választ is kap az „ugrásra kész” partnertől, s minthogy mindenki a háló egy szeme, a gép előtt ül­ vén igen sok ember van egyszerre ebben az „ugrásra kész” állapotban). Az internet szocializáló szerepe szempontjából különös fontossága van a közösségi oldalaknak (Facebook, LinkedIn, korábban az iWiW stb.). Egyrészt elevenen tartanak egy