Page 140 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

138 Határtalan médiakultúra Belülről irányítottság – kívülről irányítottság A belső iránytű, a szellemi autonómia megléte a szellemi alkotás egyik alapfeltéte­ le, a szellemi termeléssel adekvát szemlélet fontos pillére. Az alapviszonyokon vál­ toztatni nem kívánó társadalmi hatalmaknak azonban az ilyen belülről irányított­ ságnál kedvezőbb, ha „kívülről irányított személyiségek” tömegeivel van dolguk. Míg a kapitalizmus, a polgári társadalom kibontakozásának idején a status quót védő feudális hatalmakkal szemben a polgár ideálformája a „belülről irányított személyiség” volt, a huszadik században – mint Riesman már az ötvenes években kimutatta – ezt mindinkább kiszorította a „kívülről irányított”, a döntően a poli­ 36 tikai és reklámmanipuláció számára kiváló alanyként szolgáló, „mag nélküli” sze­ mélyiségtípus S itt nemcsak arról van szó, hogy a korábbi, felívelő polgári kor 37 eszménye a dekadenciában ellenkezőjére fordul, nemcsak a polgár két korszaka kerül szembe egymással, hanem e „vagy-vagy” a kapitalista és a szellemi termelé­ si mód versenyében is választóvonallá válik. Ezért a késő kapitalizmus tudatbefo- lyásolási mechanizmusai között tudatosan fontossá lesz a „belülről irányítottság” rombolása, az etikai alapállás és a minőség relativizálása, és ezzel gyengítése. (Mindez az általános emberkép alakítását érinti, mert a szűk, irányító elitben – ki­ váltságként – továbbra is lehetőség nyílik a belülről irányítottság és a minőségelv érvényesítésére. A lényeg éppen az, hogy mindez ne válhasson tömegessé, vagyis hogy a társadalom tagjai ne válhassanak tömegesen aktív alannyá saját sorsuk és a társadalom alakításában. Ha az újmédiában – mint erről fentebb szó volt – új ak- tivitási formák terjednek, ez – különösen, ha a minőségelv jegyében történik – a szellemi termelési mód logikájának erősödéséhez vezet; a fennálló viszonyok védelme e tekintetben azt kívánja meg, hogy vagy az aktivitást vagy a minőséget csökkentsék, relativizálják). A médiában a siker és a minőség látványosan elvál- úgy véli, a közvélemény többnyire függetlenül és józanul cselekszik, az üzeneteket átértelmezik és olykor elfogadják, olykor felbomlasztják. [cAstells i. m. (32. lj.) 429.] Ez igaz, és éppen ezért minden hatalom alávetettjeinek s a manipuláció befolyásoltjainak is van módjuk az ellenállásra, a saját érdekek védelmére. Ugyanakkor nagyon sokan, akik kisgyermekkoruktól fogva abban nőnek fel, hogy ami lényeges információ, az a médiából származik, gyakran teljesen kritikátlanul azt tekintik az igazság­ nak, amit a médiában látnak-hallanak, abból építik fel világképüket, amit a média tematizál, így a média – s a rajta keresztül érvényesülő tőkés érdekek – manipulációs hatása mégiscsak igen nagy a társadalomban. 36 Lásd David riesmAn: A magányos tömeg. Ford. szelényi Iván. Budapest, Közgazdasági és Jogi, 1968 37 Habermas ezt úgy fogalmazza meg, hogy „[a]z iparilag fejlett társadalmak egy külső ingerek vezérelte, nem pedig normák irányította magatartáskontroll modelljéhez közelednek. A tételezett stimulusok általi indirekt irányítás főként a látszólag szubjektív szabadság (a választás, a fogyasztás és a szabadidős magatartás szabadsága) terén fokozódott.” Jürgen hABermAs: Válogatott tanulmányok Ford. AdAmik Lajos – Bendl Júlia – felkAi Gábor. Budapest, Atlantisz, 1994. 41–42.