Page 141 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 139 nak egymástól: a siker egyre kevésbé alapul minőségi értékeken (az egyes embe- rek sikeressé válásában ezeket mindinkább látványosan külsőséges szempontok helyettesítik), a minőség pedig egyre kevésbé lehet sikeressé Ahol mégis érvé­ 38 nyesül (s ez azért előfordul nemcsak az új médiában, hanem olykor még a hagyo­ mányosban is), ott megvalósul a szellemi termelési mód térnyerése is. A „kívülről irányítottság” biztosításának másik fontos eleme az intim szféra ha- tárainak kikezdése, a nyilvánosság behatolása az egyén legszemélyesebb szférá- jába (az olyan szemlélet terjesztése, mely szerint gyáva és/vagy őszintétlen az, aki védi ezt az intim szférát): könnyű belátni, hogy mindez nagymértékben növeli az 39 egyén kiszolgáltatottságát minden további manipulációnak, illetve a politikai ha­ talmak és a piaci marketing befolyásolási törekvéseinek. Fentebb utaltunk arra, hogy a privát szféra és a nyilvánosság közti határok az újmédiában amúgy is ol­ dódnak, „kívülről irányítottság” azonban csak akkor jön létre, ha ez a határelmo­ sódás egyoldalúan, lényegében a privát szféra lerombolásával történik. Az intim szféra határainak ilyetén visszaszorítása, az ember „lemeztelenítése” a médiában, a művészetben és a közvélekedés alakulásában az ezredforduló környékén igen szembetűnő tendencia. Hasonló tendenciának tekinthető a mediatizációban a po­ 40 litikusok és egyéb közszereplők magánéletének felszámolása, a bulvármédia el­ uralkodása, a „kitárulkozást” lehetővé tévő olyan műfajok terjedése, mint a blogok, s még inkább az olyan valóságshow-k megjelenése, amelyek a végletekig 41 lerombolják a privát szféra határait. A hagyományos médiában műfajok sora mu­ 38 Korábban az új médiumok pozitív jelentőségét hangsúlyoztuk a kultúraterjesztésben, utalva olyan, az öntevékeny kulturális aktivitásnak nagy teret nyitó csatornákra, mint a YouTube; ám amikor ezeken a csatornákon a legnagyobb nézettséget félőrültek halandzsái érik el, ez közvetve a minőségelv leértékelését is jelenti. Rossz ízlésű és erkölcsű emberek mindig voltak; a korra jellemző jelenségnek mindezzel kapcsolatban az tekinthető, hogy a média – és a többi befolyásoló csatorna – minderre ráerősít, bonyolult összhatása következtében az értékrelativizmust abszurd végleteiig fokozza, és mindezzel (erkölcsileg meggyengült, s ezért ellenállásra képtelenebb) befolyásolható tömegeket nevel (a szellemi termelési mód szubjektív feltételeit pedig gyengíti). 39 Jellemző divatszó e szemlélet terjesztésében a „bevállalós”: mely pozitív konnotációkat kapcsol azokhoz, akik hozzájárulnak az intim szféra feladásához. 40 Maga a mediatizáció is jelzi a dolog lényegét: az „alkotó” helyett a „szereplő” kerül a közép­ pontba, és mindenki szereplővé válik (a médiában az alkotó – a tudós, a művész, a politikus, a vállal­ kozó és a munkás – is csak mint „szereplő” érdekes); jól szimbolizálja ennek a paradigmának a lénye­ gét, hogy a média színpadának főszereplői, a „sztárok” túlnyomórészt olyan területekről kerülnek ki, amelyeken az elsődleges tevékenységet valamilyen szereplés jelenti: színészek, énekesek-táncosok, sportolók; a politikusok közül a szónokok és debattőrök. 41 Mint mindenben, persze itt is keverednek a funkcionális és a torzító mozzanatok. A blogok való­ ságos pszichológiai szükségleteket is kielégítenek; a „kor szelleme” és a torzító hatás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy egyes típusaik esetében a (kifelé irányuló) öndokumentálás kényszerré válik, illetve hogy itt is elbizonytalanodnak az intim szféra határai, a párkapcsolatok nyilvánossá válnak (miközben az egyén sok esetben nem kapcsolódik be valóságos, szerves közösségi tevékeny ségbe).