Page 145 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 143 ként fogadtassák el, mint ahogy (az „iszlám által kezdeményezett” élet-halál harca hivatkozva) szükségesként és ennek következtében „normálisként” fogadtatják el a szabadságjogok korlátozásait is. Kedvez ez a szemlélet továbbá a hangsúlyozottabban hierarchikus viszonyok­ nak is; egy új elitizmus (az újmédiában kinyilvánított véleményekben is megfgyel­ hető) terjedésének, amelynek szemléletében az előjogok biológiai alapon, mintegy „tudományosan” igazolhatóknak tűnnek, s ahol a felső csoportok létviszonyaikban is mesterségesen és hatékonyan elválasztják magukat az alsóbbaktól, kisgyermek­ kortól kezdve és az élet minden területén: a lakóhely, a munkahely, az egészség­ ügyi szolgáltatások, az üdülés, az utazás, a szórakozás, az általuk használt üzletek stb.: nincs az életnek szinte egyetlen területe sem, ahol az ily módon egymástól gondosan szegregált csoportok érintkeznének. Természetesen ez a hierarchikus el­ különülés végigkísérte a tőkés társadalom (mint osztálytársadalom) tör ténetét, de a polgári demokratikus ideológia (és a szocializmusok nyomása) a huszadik század­ ban jó ideig kedvezett az egyenlőség felé haladás szellemi áramlatainak. Ez látszik megfordulni az ezredvégen; most inkább a hierarchiák nyílt felvállalása a trend, a mobilitás bezárulása a társadalmi ranglétra alján és tetején; a beosztottakat mint „rabszolgákat” emlegető diskurzus; annak hangoztatása, hogy „mindenkinek tud­ ni kell, hol a helye”; az elfordulás, a szolidaritás megvonása a társadalmi hierar­ chia aljára kerülőktől. A tőkés társadalom történetében egyrészt mindvégig jelen vannak ezek a moz­ zanatok, másrészt egyfajta periodicitással váltakoznak a kíméletlenebb korsza­ kok a kifnomultabbakkal (annak megfelelően, hogy éppen melyik kedvezőbb a tőke számára, és persze attól sem függetlenül, hogy az érdekvédelmi eszközök mennyire hatékonyan tudnak működni). A jelen tendenciában, a biologizmus és a 51 szociáldarwinizmus a média hagyományos és új területein is megfgyelhető terje­ désében három olyan elem is érzékelhető, amely túlmutat a szokásos periodikus mozgáson (és nem tulajdonítható pusztán a tőke mindenkori vonzódásának a biologikus vagy a szociáldarwinista szemlélethez). Az egyik, hogy ez a szemléleti divat most „lebontó” jellegű, nem valahová „felfelé” helyezi a célrendszerét, ha­ nem tulajdonképpen nyíltan vállalja a színvonalbeli süllyedést. A másik, hogy vi­ lágképe nem egyszerűen a kíméletlen verseny érzékelése miatt sötét, hanem azért is, mert „világvége”-képzetekkel és hangulatokkal terhes Végül, egyértelmű az 52 51 Korai, uzsorás korszakában szélsőségesen kegyetlen arcát mutatta a tőke, de aztán kifejlődött a polgári etika a maga nemes eszményeivel; az ipari forradalom ismét kíméletlen eszközökkel tört előre, de azután a romantika felerősítette a demokrácia és az altruizmus eszményeit; a huszadik században a fasizmus pusztításait a hosszú békeévek liberalizmusa és pacifizmusa követte, s most úgy tűnik, megint keményedik, etikai szempontból mind érzéketlenebbé válik a „korszellem”. 52 A mind több katasztrófafilm mellett erről a katasztrófapszichózisról tanúskodik az is, hogy a televíziók „ismeretterjesztő” műsoraiban is egyre nagyobb arányban van jelen ez a tematika. Vannak