Page 147 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 145 mások ellenkező véleményével). (Az újmédiában, mint említettük, igen radikális 54 véleménycsoportok is szerveződhetnek, itt a pluralizmust az információs rendszer egésze hordozza, de az esetek többségében az egyének kapcsolathálójának össze­ tettsége folytán a közösségi oldalakra is többféle, egymást gyakran kiegyenlítő ál­ láspont kerül fel). A média azzal is hozzájárul a struktúra fenntartásához, hogy – mint Merton rámutat – az azonosulási mintákat felfelé (az adott status quóban domináló erők 55 felé) irányítják, és fenntartják azokat az ambíciókat, amelyek a rendszert működ- tetik 56 Amikor egy-egy társadalomban vagy nemzedékben túlságosan felhalmozódnak a rendszer negatív vonásait kiemelő tapasztalatok (mint például a kelet-európai or­ szágok rendszerváltása után, már kapitalista viszonyok között felnőtt nemzedék­ ben), s úgy tűnik, hogy nem lehet őket jelentéktelenné marginalizálni, akkor eze­ ket a tapasztalatokat s a belőlük fakadó indulatokat gyakran a szélsőjobb felé áramoltatják, mert a szélsőjobb radikalizmusa úgy fokozza fel s irányítja célra a 57 felhalmozódott indulatokat, hogy eközben nem fenyegeti a rendszer alapjait Ilyen és ehhez hasonló módszerek segítenek a rendszerkritika minimalizálá- sában, s ezzel összességében többnyire létrejön a „hallgatás spiráljaként” ismert hatás: a rendszer sokkal stabilabb lesz a benne élők tudatában, mint a valóságos viszonyok indokolnák, mert mesterségesen fenntartott „csendje” következtében 58 54 Az értelmiségi „szakértők” véleményét tekintélyérvként használják fel a rendszer apológiájában, mihelyt azonban valamelyikük rendszerkritikus hangot üt meg, a „szakértői” szerepből azonnal áttol­ ják a „magánvélekedő” kategóriába. Ha alkalmas arra, hogy radikális véleményét elrettentő szélsőség­ ként vagy nevetséges bohóckodásként állítsák be, helyet kap a médiában, ha nem, akkor kiszorítják onnan. (Az újmédiában az ilyen kiszorítást nem a szerkesztői hatalom, hanem a „megfelelő” irányba terelt „közvélemény” tudja megvalósítani). Mindehhez egyébként meg kell gyengíteni (a rendszer szempontjából olykor veszélyes vizekre tévedni hajlamos) értelmiség általános mintaadó tekintélyét is. Ennek is köszönhető az értelmiség szerepének az a változása a huszadik század végén, amelyet Bauman regisztrál. [Zygmunt BAumAn: Legislators and Interpreters (On Modernity, Post-modernity and Intellectuals). Cambridge, Polity Press, 1987.] 55 Robert K. merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra. Ford. Berényi Gábor. Budapest, Gondolat, 1980. 56 John WestergAArd – Henriette resler: Osztály egy kapitalista társadalomban. Ford. krokoVAy Zsolt – melis Ildikó. Budapest, Gondolat, 1985. 57 Az ilyen „terelésre” nagyon sokféle manipulációs technika létezik, a leglényegesebb kérdés az, hogy mit tematizál a média és mit nem. Míg a médiában hangoztatott véleményekkel (s a hivatalos véleményekkel vagy a média hivatásos véleményformálói által hangoztatottakkal is) egyet is lehet érteni, de ugyanúgy kiválthatják az ellenkező hatást, ezért nem maga a vélemény a döntő; az viszont, hogy mit milyen mértékben tematizálnak, nagyon nagy mértékben megnövelheti a hírekben szereplők társadalmi súlyát; s akinek a témái dominanciára jutnak a nyilvános diskurzusban, az többnyire köze- lebb kerül a politikai dominancia megszerzéséhez is. 58 A szélsőjobb radikalizmusának hangossága csak növeli a rendszer alapjaival kapcsolatos csendet.