Page 146 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

144 Határtalan médiakultúra is, hogy a a tömegek szellemi retardációjának irányában ható döntések, a „spektá­ kulum társadalmában” eluralkodó igénytelen és igénycsökkentő szórakoztatás gyakran a szellemi termelés perspektívája ellenében tudatosan választott (annak esélyeit csökkentő) stratégia. A rendszerkritika tabuja A prokapitalista befolyásolási törekvések egyik legfőbb célja annak megakadályo- zása, hogy széles körben merüljön fel a rendszer mint rendszer elutasításának le- hetősége. A „szólásszabadság” eszménye következtében a rendszerkritika – sőt a rendszer elvi elutasítása is – megengedett, de az ilyen véleményeket a vélemények pluralizmusának széles palettáján könnyű meggondolatlan szélsőségeknek nyil­ 53 vánítani, ha pusztán maroknyi kisebbség képviseli őket. A pluralizmust erre is fel lehet használni, és a semlegesítő hatás még fokozódhat is azáltal, hogy a különbö­ ző tényezők következtében – s ezek között vannak célzatos beavatkozások is – a nemzedékek, az egymás nyomában felbukkanó divatos irányzatok között éles ha- tárok képződnek; így a közös nevező helyett mindig új szempontok kerülnek előtérbe, az egyes csoportok és nemzedékek egymással küzdenek, a rendszer pedig állandóan változónak látszik, s változatlan lényege eltűnik e változások mögött. A média ráadásul maga is fellép a rendszer alapjait érintő radikalizmussal szemben. Bár közvetve megjelenhet a médiában a radikalizmus is, egészében a kiegyenlítő, liberális pluralista hangvétel uralkodik benne: minden, a társadalom alapjait illető elemzés csak mint egyéni vélemény kaphat teret (rendszerint kioltva olyan műsorok, amelyek a számos adaptációs technikát elhagyott-elfelejtett emberiséget legalább egyes veszélyek lehetséges túlélésére próbálják felkészíteni (például Bear Grylls sorozatai: a Worst case scenarios – a sorozat igen jó, képies magyar címe: Ha minden kötél szakad, de az angol cím még jobban jelzi, hogy miről is van szó – és A túlélés törvényei, de ilyen a Túlélőpárbaj vagy az Egyedül a rengetegben is). De a lényeg, hogy a világ alapvetően veszélyes helyként jelenik meg a műsorok nagy részében. Néhány jellemző cím az ismeretterjesztő csatornák riogató kínálatából: Katasztrófa, ahogy én láttam, Az ember mint préda, Házikedvenceink gyilkos rokonai, Emberevők, Életveszélyes albérlők, Halálos fogás, Bálnák háborúja, Amikor az állatok támadnak, Őskori ragadozók, Végzetes másodper- cek, Megúsztam élve, A katasztrófa anatómiája, Szélsőséges világegyetem, Földrengető katasztrófák, Égszakadás, földindulás, Amikor a Föld diktál, Megacunami, Tornádók nyomában, Vulkánkitörés Izlandon, Vacsora a halállal (mérgező ételekről), Kihalásra felkészülni, Megelőzni az Armageddont, Élet az emberek után… (És mindez csak 4 ismeretterjesztő csatorna kétheti kínálatából vett példasor…) Az újmédiában pedig egymást riogatják ilyesmivel a Facebook posztolói. 53 Az is tipikus, hogy amikor megjelenik a médiában a rendszer alapjaival szembeni elégedetlen­ ség, ehhez többnyire erőszakos utcai cselekmények képei társulnak, ami a társadalom békeszerető többségét általában szembe is fordítja a rendszerellenes állásponttal.