Page 149 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 147 közzé a sorsáról döntő hatalmak kezében. Persze itt nem arról van szó, hogy 60 mely területek egyetemei mennyire népszerűek; e tekintetben nyilván egyfajta egyensúly az optimális: a lényeg az, hogy a humán területek oktatása során való­ ban növekszik-e a társadalom átlátásának képessége, vagy csupán üres és szemlé­ leti rendszerré össze nem álló ismeretek elsajátítása – és apologetikus érvelések terjesztése – folyik.) A tőkés társadalomnak érdekes (és változó) a viszonya a történelemhez (is). Születésekor maga a legfőbb támogatója a történelmi szemlélet kialakulásának, mert a történelem mint előrehaladó mozgás az állandó változtatás szükségességét sugallja, a „haladás” eszményének kedvez, márpedig egyfelől a tőke lényegéhez tartozik az állandó innováció, másfelől csak úgy tud hatalomra kerülni, ha – mint a történelem, a „haladás” aktuális ágense – félretolja útjából a „múlt” erőit. Hata­ lomra kerülvén viszont már ő sem érdekelt a status quo alapvető változásában, s így a történetiség is egyre kevésbé fontos a számára. Ráadásul a tőke innováció iránti elkötelezettsége nem jelent tudatos, tartós építkezést: nagyon is jelenorien­ tált, a piac kiszámíthatatlan változásaihoz igazodó. Ez a jelenorientáltság a tőke szemében leértékeli, lényegében feleslegessé teszi a történelmet. Különösen felerő­ södik ez abban a korszakban, amely az egész modernizációs gondolat válságával jellemezhető. A történelemre ilyenkor a regnáló hatalomnak csak abban az esetben van szüksége, ha nem az oksági összefüggésekre mutat rá, hanem időtlen azonos­ ságot jelez (a posztmodern a jelen sajátosságait összevegyíti, összemossa a múlttal és jövővel, a különböző múltakat egymással, s ezzel segít a jelen kimerevíté- sében). 61 60 A történeti tudatosság a modern, az individualitásra alapozott társadalmak egyik legfőbb dina­ mizáló tényezője: ez ad ugyanis az egyénnek az egyéni élethatárain túlnyúló perspektívát; a történeti tudat nélküliség egyúttal perspektívanélküliséget is jelent. 61 A médiában természetesen sokféleképp megjelenik a történelem. Az ismeretterjesztő anyagok azonban inkább történelmi jelenségeket járnak körül, azoknak vagy egyediségét hangsúlyozva, vagy ha valamilyen törvényszerűségre utalnak a történelmi példa kapcsán, az többnyire olyasmi, ami a jelent, a jelen értékrendjét igazolja, s a legritkább esetben sugallják azt, hogy a jelen is csak egyike a történelem relatív érvényű korszakainak. (Ha ilyesmivel találkozunk, akkor az a fentebb említett katasztrófapszichózis kategóriájába tartozik, és nem olyan elemzés, hogy miként lehetne a jelen viszo­ nyait emberibbekké tenni). A „történelmi” filmek nagy része pedig vagy a mai viszonyokat és érték­ rendeket vetíti ki a történelembe – azokat ezáltal mintegy örökkévalónak ábrázolva –, vagy olyan fantázia-múltakat konstruál, amelyekkel kapcsolatban fel sem merül a valóságos történelmi mozgások megismerésének lehetősége.