Page 152 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

150 Határtalan médiakultúra „hány embernek biztosít munkát”, „hány munkahelyet teremt”; s mindazokat a kö­ veteléseket, amelyekkel a munkavégzők a maguk pozícióit javíthatnák a proft ká­ rára, irracionálisnak és/vagy megvalósíthatatlannak nyilvánítják. „A gyárban ab­ ban rejlik a tőke hatalma, hogy a mindennapok szokásos gyakorlatában ki tud zárni bizonyos lehetséges munkáscélokat azon az alapon, hogy azok megvalósítha­ tatlanok.” Ezt a munka képviselői az esetek nagy részében – egyes, nem túl lé­ 68 nyegi, de kézzelfogható kedvezmények fejében – elfogadják; a tőke nyomása és e kompromisszumok érdekében kifejtett manipulációs technikái mindmáig többnyi­ re hatásosak Ha ugyanis egyszer a fönnálló társadalmi-gazdasági rendszert adottnak vették a jogos kö­ vetelések és törekvések szükségszerű kereteként, akkor már mindent „realisztikusan” kel­ lett értékelni […] Ebből aztán az következett, hogy az egyenlőség eszméjét szigorúan alá kellett rendelni a „méltányosság” és „igazságosság” megfontolásainak, megfelelő mérce­ ként alkalmazva a „méltányosságot” meg az „igazságosságot” mindenre, amit csak a tőke képes és hajlandó volt átengedni a maga ingadozó mértékű nyereségéből. 69 A médiában a társadalmi viszonyok szereplői mindig egyénekként jelennek meg, s így a társadalmi struktúra biztosította egyenlőtlen viszonyok helyett egyen­ lőnek feltételezett egyéneket találunk egymással szemben: a „méltányosság” és az „igazságosság” ilyen esetben mindkét fél nézőpontjának fgyelembevételét követeli meg, ahol is a dolgozó munkához és munkabérhez való joga azonos súlyú a tőke­ tulajdonos profthoz való jogával. Ebben a beállításban elfedődik egyrészt az, hogy míg annak, hogy a dolgozó megkapja a munkát és a munkabért, a tőketulajdonos feltételéül állíthatja, hogy ő megfelelő profthoz jusson, a dolgozó nem állíthatja a tőketulajdonos proftjának feltételéül azt, hogy munkát biztosítson neki, mert vi­ szonyuk létéről vagy nem létéről a tőketulajdonos dönt. (A dolgozó dönthet úgy, hogy kilép a viszonyból, de nem dönthet arról, hogy a tőketulajdonos alkal mazza-e őt vagy sem). Másrészt a látszólag egyének közötti munkaszerződésben elfedődik az, hogy a tőketulajdonos és a dolgozó viszonya alapvetően nem két egyenrangú egyén viszonya, hanem a tőketulajdonos(ok) viszonya a dolgozók sokaságával, amelyben a tőketulajdonos legfeljebb e sokasággal állítható equilibriumba, vagyis a három embert foglalkoztató tőketulajdonos három, a tízezret foglalkoztató vi­ szont tízezer dolgozóval „egyenlő súlyú”. 70 68 WestergAArd–resler i. m. (56. lj.) III/7, 515. 69 mészáros i. m. (62. lj.) I/330. 70 Ezeken az egyenlőtlenségeken nem változtat az, hogy ma már a tőketulajdon igen gyakran nem egyes egyének, hanem csoportok, szervezetek kezében van, azon meg különösen nem, hogy mind a dolgozói, mind a tulajdonosi oldal nézőpontja a médiában egyének nézőpontjaként, véleményeként jelenik meg