Page 150 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

148 Határtalan médiakultúra A jótékony fátyol „A rendszerre jellemző képmutatás csúcsa, hogy a valódi döntéseket, amelyeket meg kell hozni – s amelyeket valójában már meg is hoztak, méghozzá a legönké­ nyesebb módon –, elrejtik a szem elől.” Vagy miként ugyanerről Habermas írja: 62, A kommunikatív módon strukturált életvilágot instrumentalizáló, rendszerszerű kénysze­ rek szubjektív észrevétlensége a megtévesztés, az objektíve hamis tudat jellegét ölti. Rejtve kell, hogy maradjanak a rendszernek az életvilágra gyakorolt behatásai […] Ebből szerke­ zeti erőszak keletkezik, amely anélkül, hogy kézzelfoghatóvá válna – hatalmába keríti a le­ hetséges kölcsönös megértés interszubjektivitásának formáit […] a kommunikációban résztvevők számára tipikus módon előre meghatározzák az objektív, a társadalmi és a szub­ 63 jektív világ összefüggését Tütő László összefoglalásában: Az áthelyezett küzdelem a bírálat irányát eltereli az alapstruktúráról. Hatására mást táma­ dunk, mint ami az általunk célzott eredményhez vezethet: – a konfiktusok bizonyos szereplőit a konfiktusokat előidéző rendszer helyett; – kifejezéseket, kategóriákat a mögöttük levő tartalmak helyett; – kisebb visszásságokat az alapvetőek helyett; – a rendszer egyes részmegnyilvánulásait a rendszer egésze helyett; – tüneteket az alapok helyett; – felszíni jelenségeket a gyökereik helyett; – egyes következményeket a kiváltó okok helyett; 64 – bizonyos eseményeket, tényeket a struktúra helyett. Az elterelés többszörös technikával történik: egyrészt a média szereplői „meg­ termelik” mindazt, amire a rendszer alapjairól át lehet terelni a fgyelmet; előtérbe állítják a bűnbaknak megtehető szereplőket, a kisebb visszásságokat, a tüneteket, a felszíni jelenségeket, az okok helyett megvizsgálható következményeket, létre­ hozzák a tartalmak helyett diskurzusmeghatározóvá tehető kategóriákat, kifeje- 62 mészáros István: A tőkén túl. Közelítések az átmenet elméletéhez, I. Az ellenőrizhetetlenség árnya. Budapest, Eszmélet könyvtár, L’Harmattan – Eszmélet Alapítvány, 2008. I/340. – Minthogy a tőkés érdekek jelentős része nem nyíltan, deklaráltan érvényesül, ezért bármely kritika, ami ezen érde­ kek érvényesítésére hívja fel a figyelmet, „bizonyítatlan állításnak”, megalapozatlan szándéktulajdoní­ tásnak, összeesküvés-elméletnek minősíthető. 63 Jürgen hABermAs: A kommunikatív cselekvés elmélete I–II. Ford. felkAi Gábor – király Edit. Budapest, ELTE Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja – ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ (Filozófiai Figyelő és Szociológiai Figyelő kiadványa), 1985. 205. (Kiem.: K. A. – K. G.) 64 tütő László: Obama bin Laden. Eszmélet (86), 2010. 166.