Page 151 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 149 zéseket. Másrészt teret adnak mindazoknak a tőlük függetlenül felbukkanó sze- replőknek, mindannak a kisebb visszásságnak, tünetnek, felszíni jelenségnek, következménynek, kategóriának és kifejezésnek, amely – bárhol jön is létre – al­ kalmas arra, hogy a lényeg helyett szerepeljen Az utóbbi évtizedekben az elterelés aktív mechanizmusai igencsak kifejlődtek. Ahogy az ókori Rómában a cirkuszi látványosságokkal fedték el a rendszer fe­ szültségeit, a cél most is hasonló: a társadalom tagjai ne jussanak el a rendszer egész sorsukat meghatározó összefüggéseihez és a rendszer „leváltásának” lehető­ ségéhez. „A modern spektákulum azt képezi le, amit a társadalom megtehet, de ezen az ábrázoláson belül a megengedett abszolút módon szemben áll a lehetséges­ sel. A spektákulum dolga fenntartani az emberek öntudatlanságát, miközben a lét­ feltételeik gyakorlatilag folytonosan változnak.” Természetesen a nyilvánosság 65 egésze nem azonosítható az ily módon tudatosan kialakított spektákulum-világgal, de annak egyre nagyobb szerepe van az adott – egyre tűrhetetlenebb – viszonyok fenntartásában. 66 Nem csak a spektákulum biztosítja az elterelést. Jelentős részben az elterelés része maga a politikai rendszer is. Ebben a rendszerben természetesen születnek igen lényeges, az emberek sorsát nagymértékben meghatározó döntések is, a poli­ tikai küzdelmek jelentős részében azonban olyan kérdések tematizálódnak – a mé­ dia fókuszálása pedig igen sokszor tovább erősíti ezek tematikus súlyát –, amelyek maguk is alkalmasak a rendszer alapjait alkotó összefüggések elfedésére. A politi­ kában megvitatott kérdések gyakran ideológiai ütközéseket jelentenek, amelyek mögé, azok értéktartalmainak és a hozzájuk fűződő érzelmi asszociációknak kö­ szönhetően, jelentős tömegek – s különösen az ideológiatermelésben is részt vevő szellemi termelők csoportjai – felsorakoztathatók; ám gyakran később az derül ki, hogy ezek az ideológiai preferenciák is csak üzleti érdekeket lepleztek (vagy az üzlet utólag használja ki az ideológiai konjunktúrát); s a politikába bevitt szociális hangsúlyokból a „szociális biznisz”, a nemzeti hangsúlyokból a „nemzeti biznisz”, a környezetvédelmi hangsúlyokból a „környezetvédelmi biznisz” proftál. Termé­ szetesen nem mindig történik ilyesmi, de a tőkés rendszer igen jól ki tudja hasz­ nálni a parlamentáris többpárti demokráciában s annak jellegzetes politikai-ideoló­ giai működéseiben rejlő lehetőségeket. Az egyik legfőbb „elfedendő” összefüggés természetesen az alapviszony: a ter­ melők által létrehozott érték és a tőkés proft közti összefüggés tabu; az, hogy 67 hány termelő munkájából szerez hasznot a tőke, úgy fogalmazódik meg, hogy 65 Guy deBord: A spektákulum társadalma. Ford. erhArdt Miklós. Budapest, Balassi – BAE Tartóshullám, 2006. 16. 66 hArdt–negri i. m. (12. lj.) 321–323. 67 Ezt próbálják elfedni azzal, amikor „gazdaságosságról” beszélnek (ezen mindig a munka kizsák­ mányolási fokának növelését értik).