Page 155 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 153 A késő kapitalizmusban még a művészet is – amely pedig lényege szerint össze­ kötő és összefüggésekre orientált – fragmentáló hatásokat fejt ki: egyrészt azáltal, hogy szétesik egymástól független és elkülönülő ízlés- és stílustípusokra; másrészt azáltal, hogy a tőkés ideológiában a művészet lényegévé nem megismerő, hanem önkifejező (és másoktól megkülönböztető) funkciója, s a művészet értékelésének alapjává az individuális tehetség-tehetségtelenség dimenziója válik. A média már csak szerkezete – a csatornák pluralizmusa, az interneten megje­ lenő tartalmak sokasága – következtében is ezt a fragmentáltságot és relativizmust sugallja, de a médiában megszólalók gyakran explicite deklarálják is, hogy ezt tartják a világ lényegének 74 Mindenesetre mindennek az eredménye a szellemi termelők – és az egész társa- dalom – széttöredezettsége különérdekű, egymással vetélkedő-ütköző csoportokra- egyénekre, akiknek eszük ágában sincs erőiket egyesíteni olyanokkal, akiket egyébként ádáz ellenségüknek látnak (vagy legalábbis mélységesen idegennek). A tőke a termelők és a tőke alapvető ellentétét ily módon egy olyan pluralista rend­ szerrel fedi el, amelyben mind a hatalom, mind az annak alávetettek társadalma rendkívül megosztottnak tűnik. Westergaard és Resler azonban kimutatja, hogy ez csupán egy mesterségesen kialakított, a lényegi viszonyokat megkerülő rendszer, amelyben azok mögött a nézeteltérések mögött, amelyek alapján a „fent” és a „lent” világa is mélységesen plurálisnak tűnik, valójában egyáltalán nem állnak antagonisztikus ellentétek; azok a különbségek, amelyek viszont valóságosan meg­ osztják a társadalmat, nem kerülnek be a diskurzusokba, tabutémák maradnak. 75 Az (át)értelmező hatalom A következő átfogó manipulációs módszer, amelyet a status quo védelmében alkal­ mazhatnak, az egyes jelenségek (át)értelmezése Az egyik legalapvetőbb átértelmezés magának az antikapitalizmusnak az átér­ telmezése Miután sikerül a vélemények pluralizmusának hangsúlyozásával min­ den véleményt relativizálni, azok az álláspontok, amelyek – például azáltal, hogy 76 74 A magányos hős filmbeli toposza is ezt a világképet húzza alá: a világ egymástól különböző egyének versenye és küzdelme, s amikor az egyén a világrenddel találja magát szemben, ez is csak az egyén (legfeljebb néhány más egyén segítségét igénybe vevő) küzdelme lehet. 75 WestergAArd–resler i. m. (56. lj.) 302–307. 76 A véleménnyé lefokozott igazságok pedig könnyen marginalizálhatók, elterjedésüket nagymér­ tékben korlátozni lehet. Egy másik relativizáló technika az egyén mögött álló nagyobb társadalmi egységek „eltüntetése”: vagy úgy, hogy tagadják az ilyen nagyobb egységek (például az osztályok) létét (feloldva azokat az egyének egymástól különböző különösségében); vagy úgy, hogy „szociális konstrukcióknak” minősítik őket (például a nemzeteket), amelyek így tehát sokkal inkább meghatáro­