Page 158 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

156 Határtalan médiakultúra tázni ahhoz, hogy kikerüljön a „komolyan vehető”, „tudományos”, azaz a tárgyi- lagos, legitim elgondolások köréből. A lényeg az, hogy „(…) a globalitás hata- lomszerkezetének harmadik intézményi elemét az értelmező hatalmak jelentik, amelyek lényegében a globális média rendszerén keresztül nyilvánulnak meg. Ezek fő feladata, hogy létrehozza, illetve folyamatosan újraalkossa és üzemeltesse azt az értelmezési keretet és fogalomkészletet (összefoglaló néven: ’narratívát’), amely a globalitás hatalmi rendjét mint ’természeti törvényt’ tünteti fel. És amelyben minden ezzel való szembeszegülés csakis tudatlanságot vagy destruktív törekvése­ ket takar, így vagy a ’pedagógia’, vagy a legitim erőszak eszközeivel kell fellépni 81 ellene.” A mindezzel elérni kívánt alapcél annak sugallata, hogy a fennálló hatal- 82 mi rendszer az egyetlen lehetséges társadalmi létforma. A fgyelemnek a lényegről való elterelését segíti az is, hogy részproblémákat az alapkérdésekkel azonos szintre emelnek. Az utóbbi időben például elterjedt, hogy – ha még egyáltalán elismerik az osztályok tényét – az „osztályellentétekkel” egy szinten tárgyalják a nemi (gender) és etnikai ellentéteket (és elmarasztalják, reduk­ cionistának minősítik az osztályszemléletű kritikát, mondván, hogy az csupán egyetlen szempontot vesz fgyelembe). Dyer-Witheford teljes joggal hívja fel a f­ gyelmet arra, hogy ezzel a rendszerkritikát a kritikai szempontok egyikévé deg- radálják (a rasszizmus, hímsovinizmus stb. bírálata mellett), holott nem azok szer­ vezik a társadalmi rendet, hanem a tőke (tehát mindenképpen a tőkeviszony a lényegi elem), és ez az, ami igazából mindent redukál (a nőt élvezeti tárggyá, 83 a „fajt”, etnikumot lényegi – szociális – különbségképző elemmé stb.). Ugyanez 84 vonatkozik a környezetvédelem meghatározó szemponttá emelésére is: a környe­ zetvédelem valóban élet-halál kérdés, de a környezetrombolás megállíthatatlan a haszonorientált rendszer alapjainak megváltoztatása nélkül. (Arról az általános 85 gyakorlatról nem is beszélve, amikor – az emberek különböző, a társadalmi viszo­ 81 Amikor például John Lennon lázadását elemezve azt gyermekkori árvaságával, a munkáscsalád­ ban kapott rendőrellenességgel, a „művész egzaltáltságával”, személyes sértettséggel vagy rá rossz befolyást gyakorló személyek hatásával magyarázzák, ezzel azt sugallják, mintha „normális”, szemé­ lyében nem sértett ember magától soha semmi kivetnivalót nem találhatna a fennálló rendszerben. 82 Bogár László: „Hálózatok” világuralma, avagy globális háborúk rejtett dimenziói a XXI. szá­ zad első évtizedeiben. In: sándor Péter – VAss László – tolnAi Ágnes (szerk.): Magyarország Poli- tikai Évkönyve 2007/I. Budapest, Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2007. 533. 83 Ennek az elterelésnek a hatására olykor még olyan rendszerkritikusok, mint Mészáros, sem veszik mindig észre, hogy a női emancipációs mozgalmakban az, hogy a küzdelem hangsúlyai a nemi felszabadításra helyeződnek, egyúttal az osztályviszonyok kérdésétől való távolítással is járnak. (Akárcsak akkor, amikor „fajok” vagy „civilizációk” küzdelmének tüntetik fel a világtársadalom viszo­ nyait.) A tőke érdeke mindenképpen az, hogy a dolgok mozgatóit az osztályviszonyok helyett más, nem a rendszer alapjait érintő síkokon keressék, le egészen az egyéni törekvésekig. 84 dyer-Witheford i. m. (35. lj.) 13–15. 85 Uo , 16