Page 163 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tAkács ádám A történelem vége mint történeti állapot Bevezetés: a vég mint történeti probléma Ha a „vég” kérdése nem szűnik meg olyan hívószóként működni, melyet a kultú­ ránk általános tendenciáit megragadni igyekvő különféle elméleti erőfeszítések hoznak forgalomba, akkor minden jel szerint ez nem azért van, mert bennük az eszkatológikus víziók iránti valamifajta örök és kiküszöbölhetetlen vágyódás feje­ ződne ki. Noha joggal lehet érvelni amellett – ahogyan azt Karl Löwith is tette –, hogy a történelem teleologikus koncepcióit életre hívó modern fogékonyság valójá­ ban a keresztény üdvtörténeti gondolkodás sémáinak átvételét jelentette, ez sem­ 1 miképpen sem jelenti azt, hogy ezek a tendenciák osztoznának egymás végkövet­ keztetéseiben. Nevezetesen arról van szó, hogy jó ideje már a „vég” fogalma a modern európai kultúrában egyre kevésbé a „végzet”, és egyre inkább a „véges­ ség” történeti szempontjából került értelmezésre. A „vég” fogalmának modern és kortárs használatait (az „ember előtörténetének” vége, a „történelem” vége, a „mo­ dernitás” vége, az „ember” vége, a „nagy történetek” vége stb.) tehát a történeti kondíció fgyelembevétele különbözteti meg ennek premodern alakzataitól. Más szóval, az a tény játszik itt döntő szerepet, hogy legalább 200 év óta a kezdet és a vég végpontjait kijelölő horizont és a felmérésüket lehetővé tévő jelen pillanat, az időbeli alakulásként felfogott történelem formájában válik elgondolhatóvá és ek­ képpen intézményesül. Hegel történelemflozófája megadta a kezdet és vég idő- beliségre alapozott első átfogó történeti modelljét, Marx történeti gondolataiban felismerhetjük ennek első konkrét és teljességre törekvő társadalmi-politikai pro­ jektjét, és innentől kezdve úgy tűnik, hogy a „vég” kérdése szinte végzetszerűen a történelemflozófusok és történeti gondolkodók kezébe kerül. A történelem gondolata természetesen maga is fejlődő, vagyis történeti válto­ zásnak alávetett gondolat. Ebben a változásban ugyanakkor fontos, hogy benne a történelem, illetve a történetiség szempontjának egyre áthatóbb alkalmazását és elterjedését ismerhetjük fel. A jelenkori helyzetre tekintettel itt két jellemző mu­ tatkozik különösen fgyelemre méltónak. Egyrészt az, hogy a 19. század vége óta 1 Vö. Karl löWith: Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teleológiai gyökerei Ford. Boros Gábor – miklós Tamás. Budapest, Atlantisz, 1996.