Page 167 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tAkács ádám: A történelem vége mint történeti állapot 165 partikuláris történeti periódus vége, hanem a történelem vége: azaz az emberiség ideológiai fejlődésének vége és a nyugati liberális demokrácia mint az emberi kor­ mányzás végső formájának univerzálissá válása”. 10 A történelem végének e gondolata szempontjából lényeges aspektus, hogy Kojève-hez hasonlóan Fukuyama sem azt állítja, hogy innentől kezdve lehetetlen volna arról beszélni, hogy az emberi történelem menetét váratlan történések, eddig nem tapasztalt események vagy precedens nélküli folyamatok befolyásolni fog­ ják. Hasonlóan Fukuyama elképzelhetőnek tart politikai visszarendeződéseket is. Mindez lehetséges, azonban ez álláspontja szerint nem változtat az alapvető té­ nyen, hogy a nyugati demokratikus politikai modellhez képest lényegileg új társa­ dalmi formáció megjelenésére az emberiség globális színterén minden jel szerint nincs esély Fukuyama véleménye az, hogy a történeti folyamatok empirikus me­ nete zavartalan marad, ám ezek társadalmi-politikai alakításában a nyugati de­ mokratikus modell valódi alternatívák nélkül maradt, s így alapelveit tekintve a történelem befejeződött. Kojève-i terminusokban fogalmazva: lényegét tekintve az emberi világ történetileg tovább már nem alakítható entitássá vált. Fukuyama tételét 1992-ben könyvben is kifejtette, a későbbiekben pedig szá­ 11 mos lényeges elemét visszavonta. Problémánk szempontjából azonban ennél érde­ kesebb az a történeti logika, amely a történelem vége tézisének megfogalmazását lehetővé tette számára. Ami ebből a szempontból talán a leginkább feltűnő, hogy a Fukuyama által alkalmazott történeti magyarázat olyan elemeket és következteté­ seket tartalmaz, melyek logikájukat tekintve a korábbi legortodoxabb marxista- leninista magyarázatokkal vetekednek. Talán még az az állítás is megkockáztat- ható, hogy a kelet-európai szocializmus utolsó 15-20 esztendejében egy ilyenfajta teleologikus történelemelképzelést aligha lehetett volna flozófailag vagy társada­ lomtudományosan szalonképessé tenni. Ezt a különbséget azonban hiba volna pusztán a kojève-i Hegel-olvasat és a marxista indíttatású történelemkoncepciók feszültségére visszavezetni. Ez a helyzet sokkal inkább arra hívja fel a fgyelmet, hogy a történeti érzékelés és észlelés formái nem globálisan és harmonikusan, ha­ nem időben és térben különféle formákban oszlanak el. Vagyis ott, ahol egyesek történeti véget, mások akár történeti kezdetet is vélelmezhetnek. Másként mondva, a törté nelmi fejlődés alternatíváiba vetett hit vagy a történeti alakulás észlelése maga is történeti változóként mutatkozik Annak a tézisnek az igazolására, hogy a legtöbb marxista és számos marxista- leninista koncepció számára a történelem menete még végső kifutását tekintve sem alternatívák nélküli folyamatként került elgondolásra, érdemes néhány szót 10 Uo 11 fukuyAmA: A történelem vége és az utolsó ember. Ford. m. nAgy Miklós – somogyi Pál László. Budapest, Európa, 1994.