Page 171 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tAkács ádám: A történelem vége mint történeti állapot 169 szisztematikusabb és legkörmönfontabb megnyilvánulását látja. Így aztán, noha más-más okból, de végkövetkeztetéseikben lényegében azonos álláspontra helyez­ kednek. Mindketten a „történelem végét” mint a jelenkori status quóval szemben támasztott reális történeti alternatívák lehetetlenségét proklamálják Fukuyama szerint a liberális demokráciának nincs többé valódi külső politikai alternatívája, ezért befejezett történelmi alakzatnak tekinthető, míg Marcuse a nyugati társadal­ mi berendezkedés belülről fakadó átalakításának fatális történeti lehetetlensége mellett érvel Milyen következtetést vonhatunk le a történelem végének e modelljeiből? Egy­ részt gondolhatjuk azt, hogy a helyzet összességében súlyosabb, mint hittük: a tör­ ténelem lényegében véget ért, mert külső és belső alternatív lehetőségek híján a nyugati társadalmak mai állapota csupán az extenzív növekedés formájában adott változásra képes. Ám miközben fatálisan kiszolgáltatottá válik e növekedés prob­ lémáival szemben, új típusú társadalmi konfgurációk kialakításával elvi okokból már nem kecsegtet. Másrészről azonban fennáll az a lehetőség is, hogy az előbbi álláspontot alátámasztó diagnózisokból egy teljeséggel más következtetést vonjunk le. Nevezetesen azt, hogy ami korunkban véget érni látszik, az nem maga a törté­ nelem, hanem a történeti alternatívák bizonyos fogalmának érvényessége. Termé­ szetszerűleg a történeti alternatíva fogalmát magát is történeti produktumnak kell tekintenünk, s lehet, hogy ma éppen az e fogalom eddigi használatát jogosulttá tévő adottságok radikális történeti megváltozásának vagyunk tanúi. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy aligha a történelem végéről, inkább a történeti érzékelés tapasz­ talatának és a történeti lehetőségek fogalmának átalakulásáról indokolt beszél­ nünk. Ez utóbbi álláspont alátámasztása természetesen a mai társadalom részletek­ be hatoló diagnózisának felállítását követelné. Ennek híján megelégszünk annyival, hogy néhány, a mai helyzetben véleményünk szerint irányadó tendenciára mutas­ sunk rá Hipotézisünk tehát az, hogy ha valami véget ért, és ha valamiről le kell monda­ nunk, akkor az a „történeti alternatíva” politikailag fajsúlyos fogalma, amely a jö­ vőbeni radikális társadalmi változások lehetőségét csak külső vagy belső, de min­ denképpen merőben új történelmi esélyekkel kecsegtető, precedens nélküli helyzet előállásaként képes megjeleníteni. Ennek fényében pedig kiderülhet, hogy a mai helyzetben előálló vagy kialakulófélben lévő történeti alternatívák egyszerre diszk­ rétek és dinamikusak, és inkább bizonyos új típusú társadalmi helyzetek termékei, mintsem általában vett politikai vagy emancipációs stratégiák jelölői. Ezzel egy időben megérthetjük azt is, hogy történeti alternatívák után kutatva nem a jelenle­ gi helyzet radikális átalakítására képes társadalmi szubjektumokat kell keresnünk, hanem a társadalmi gyakorlatok új típusait, melyek a körülöttünk lévő valósághoz való új hozzáállás kialakulását segítik elő. Hasonlóképpen, nem arról van szó, hogy feltétlenül a liberális demokratikus berendezkedés lehetséges politikai alter­ natívájának kialakítására kell törekednünk, inkább e berendezkedéshez képest im­ manens tendenciák felfedezésére, melyek képesek a demokratikus potenciál eddig