Page 169 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tAkács ádám: A történelem vége mint történeti állapot 167 ember történelmi fejlődésének immanens célját, azt is hangsúlyozzák, hogy a) en­ nek a folyamatnak a mikéntje nem látható a priori előre; b) ami előre látható, az éppen az, hogy a kommunizmus nem lesz egy végső történelmi állapot. Inkább az emberi képességek olyan szabad kibontakoztatásának az állapota lesz, amely a tör­ ténelmi folyamatok eddig nem látott formájának ad teret. Ha beszélhetünk is eb­ ben a kontextusban a történelem végéről, akkor az Marx szavaival élve csupán az „ember előtörténetének végét” jelentheti, ami egyúttal a valódi emancipált emberi történelem kezdetét jelöli. Ebből a perspektívából tekintve különösen vonzó feladat volna részletesen bemu­ tatni Herbert Marcuse gondolati fejlődését. Itt azonban csupán e fejlődés leglénye­ gesebb elemeire utalhatunk. Egyrészt arra, hogy Marcusénál kezdettől fogva és folyamatosan jelen van egy konkrét történetflozófai érdeklődés, mely alapve tően Hegeltől, Heideggertől és Marxtól vett motívumokra épül. Másrészről, ez az ér­ deklődés kiegészül egy konkrét és folyamatos küzdelemmel egy kritikai flozófa kialakításának lehetőségéért, mely elsősorban a fejlett nyugati ipari társadalom struktúráinak diagnózisában és átalakításában érdekelt. Ebben a gondolati konstel­ lációban Marcuse egyik fő törekvése az, hogy olyan, történetileg képződő társa­ dalmi-politikai alternatívákat mutasson fel, amelyek egyfelől konkrét gyakorlati lehetőségek formájában jelentkeznek a fejlett kapitalista társadalmak terepén, más­ felől azzal kecsegtetnek, hogy e társadalmak létező gazdasági, szociális és politi­ kai adottságainak radikális meghaladását teszik lehetővé. Marcuse talán legnagyobb fgyelmet kiváltó műve, az 1964-ben megjelent Az egydimenziós ember akár a Fukuyama által adott történelmi-társadalmi diagnó­ zis ellentéteként is felfogható. Munkájában ugyanis Marcuse a fejlett ipari társa­ 17 dalom kritikai elemzését tartja szem előtt, mégpedig azzal a céllal, hogy felmérje az ott valóságosan jelen lévő alternatívákat, melyek meghaladhatóvá tehetik az e társadalom által intézményesített társadalmi-politikai status quót. Ez a vállalko­ zás így azt célozza, hogy a kortárs kapitalizmus társadalomkritikai analízisét ösz­ szekösse e kritika hatékonyságának megállapításával, illetve annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy e kritika milyen valóságos társadalmi erőkre támaszkod­ hat gyakorlati célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Ami azonban Marcusénak ezt a vállalkozását Fukuyamának a „történelem vé­ gét” hirdető téziséhez mérhetővé teszi, az éppen az a tény, hogy vizsgálódásai vég­ eredményben radikálisan negatív következtetésekkel zárulnak. Marcuse szerint korunk ipari társadalma olyan gazdasági, kulturális és politikai konstellációt te­ remtett, amely monopolizál és egyetemessé tesz egy egydimenziós rendszert, amely bármely e rendszer működésén túlmutató emberi emancipációs törekvést 17 Herbert mArcuse: Az egydimenziós ember. Ford. JózsA Péter. Budapest, Kossuth, 1990.