Page 170 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

168 Határtalan médiakultúra csírájában fojt el. Ennek oka egyrészről az, hogy ez a rendszer totálisan kiterjeszti, s egyúttal elfogadhatóvá teszi az elnyomás és kizsákmányolás új formáit, mert ezeket nem politikai úton, hanem a technikai hatékonyság és a fogyasztás keretei révén intézményesíti. Másrészről elejét veszi a rendszerrel szemben támasztható kritikai attitűdök lehetőségének is, mert a) felszámolja a lehetséges kritikai átalakí­ tások társadalmi erejét és alanyát; b) az úgynevezett „represszív tolerancia” straté­ giájának alkalmazásán keresztül minden esetben bekebelezi és ezáltal megszünteti a társadalmi átalakulások érdekében fellépő gondolkodás kritikai eszközeit. Társa­ dalmi alanyok és kritikai eszközök híján pedig Marcuse szerint az e társadalom rendszerét transzformálni igyekvő törekvések fatálisan kudarcra vannak ítélve. Így aztán Marcuse álláspontja voltaképpen az, hogy a történelem mint olyan folyamat, amelyben az ember társadalmi-politikai lehetőségeinek folyamatos vál­ tozásáról és ennek előremutató alakulásáról van szó, lényegében befejeződött. A fejlett ipari társadalom totális uralma alatt ugyanis teljes mértékben hiányoznak azok a kritikai hatóerők, melyek lehetővé tennék e rendszer adottságainak átalakí­ tását vagy meghaladását. Ez bizonyos értelemben a történelem végének állapotát jelenti, amennyiben ebben a társadalmi formációban – ahogy Marcuse fogalmaz – az „inherens lehetőségek felszabadítása immár nem fejez ki adekvátan történelmi alternatívát”. Ennek az alternatívanélküliségnek a konstatálása pedig tulajdon­ 18 képpen negatív előjellel, de megelőlegezi Fukuyama diagnózisát. A történelem a végéhez ért, mert valódi alternatívák hiányában a történeti változás érdekében vég­ zett cselekvés és gondolkodás többé már nem fejezi ki valós történelmi lehető- séget 19 A történeti alternatívák vége? Bármit is gondoljunk róluk, nehéz vitatni, hogy Fukuyama és Marcuse elemzései valamiféle plauzibilitással ma is rendelkeznek. A nyugati társadalom természetéről folyó jelenkori viták ilyen vagy olyan módon sokszor játékba hozzák az általuk felvetett ideológiai és empirikus téteket. Ugyanakkor nem nehéz észrevenni azt sem, hogy a kortárs nyugati társadalomról adott diagnózisaik szinte pontról pontra ellentmondanak egymásnak. Ugyanott, ahol Fukuyama a politikai szabadság leg­ magasabb rendű közösségi megnyilvánulását véli megpillantani a liberális demok­ rácia berendezkedésének mai formájában, Marcuse a társadalmi elnyomás leg­ 18 Uo , 278 19 Érdemes megjegyezni, hogy Marcuse a későbbiekben némiképp módosította e diagnózisát, és egy új típusú érzéki-esztétikai tudat kialakulásának lehetőségében valós alternatíváját vélte felfedezni a kapitalista társadalom uralkodó berendezkedésének. Vö. mArcuse: Counter-Revolution and Revolt Boston, Beacon Press, 1972.