Page 166 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

164 Határtalan médiakultúra Dilthey és Heidegger nevével fémjelezhető történeti-ontológiai látásmódról, a má­ sodikban az Alexandre Kojève Hegel-interpretációjában megnyilvánuló történeti- politikai vízióról beszélhetünk. A kettőjük nézőpontja közötti különbség tényére egyébként Fukuyama A történelem vége című cikke egyik jegyzetében maga is utalást tesz Mindenesetre gondolkodásukban közös elem az is, hogy a történelem 6 folyamatát életművük egy bizonyos pontján lényegében befejezett mozgásként ér­ telmezik. Ez pedig döntő módon járult hozzá elméleteik széles körben ismertté válásához és vitatásához A történelem végének gondolatát újabban Francis Fukuyama elevenített fel és tette önálló elemzés tárgyává, ezért célszerű ennek ismertetésével kezdenünk. Fukuyama 1989-ben eredetileg a The National Interest nevű amerikai külpolitikai folyóiratban megjelentetett, A történelem vége című cikke két alapvető mozzanatra támaszkodik. Egyrészt feleleveníti Kojève Hegel-értelmezését, mely szerint az em­ beriség egy történelmileg a saját érdekei által determinált folyamatban végső célja­ inak megvalósítása felé halad. Másrészt ezt az értelmezést közvetlenül összefüg­ gésbe hozza az 1989 után a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlásával beálló világpolitikai tendenciák értelmezésével. Kojève alapján így Fukuyama a történelmet egy olyan antropológiai kiteljesedési folyamatként fogja fel, amelyben az ember küzdelme azért folyik, hogy a létezését a társadalmi-politikai szabadság elérhető maximuma felé közelítse, s ebben a törekvésben tovább már történetileg nem alakítható, azaz „végső” feltételekre tegyen szert. A történelem vége gondola­ ta ebben a kontextusban nyeri el értelmét, mely Kojève értelmezésében a követke­ zőt jelenti: „A történelem akkor ér véget, mikor az ember már nem cse lekszik a szó szigorú értelmében, vagyis nem tagad többé, s már nem alakítja a természeti, társadalmi adottságokat véres harccal és teremtő munkával.” Ez az állapot pedig 7 csak egy „egyetemes és homogén államban” és az ember által „megzabolázott ter­ mészeti környezetben” lehetséges. 8 Fukuyama saját cikkében hallgat a természet leigázásáról, és viszonylag keveset beszél az emberi harcról, viszont annál inkább érinti az állam és a kortárs politikai berendezkedés kérdését. Véleménye az, hogy az adott körülmények között azért plauzibilis a történelem végéről szóló beszéd, mert a kommunizmus összeomlása után a nyugati liberális demokratikus rendszer mint lényegében győztes, vetélytár­ sak nélkül maradó és egyúttal politikailag meghaladhatatlan társadalmi formáció jelentkezik. Álláspontja szerint „a nyugat, a nyugati eszme győzelme abban az evidens tényben jelentkezik, hogy teljességgel kimerültek a nyugati liberalizmus­ sal szemben támasztható életképes alternatívák”. Mindez pedig nem csupán „egy 9 6 Francis fukuyAmA: The End of History? The National Interest. 1989 Summer 17 7 Alexadre koJèVe: Introduction à la lecture de Hegel. Paris, Gallimard, 1947. 465. 8 Uo., 301. 9 fukuyAmA: A történelem vége? Ford. zAlAi Edvin. Világosság, 1990/1. 9. (Kiemelés: T. Á.)