Page 161 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 159 Ám e hamis érvelés leleplezéséhez nem elég az emberek mindennapi tapasztalata. Néhány jól boldoguló ember előtérbe helyezésével a tőkeérdekeket képviselő média azt tudja sugallni, hogy „alapjában minden jól megy”, aki megfelelőképpen dolgo- zik és alkalmazkodik – hogy mi ez a „megfelelő”, ez többnyire meghatározatlan marad –, az boldogul. Így azzal a többséggel, aki nem boldogul, el lehet hitetni – megint a „hallgatás spiráljánál” vagyunk –, hogy ez nem tipikus, ő a kivétel, aki a „balszerencsés” kisebbséghez tartozik, s ha ez így van, ha a többiek valóban job­ ban boldogulnak, akkor a lemaradásban nyilván ő maga a vétkes. Itt megint jól 90 hasznosítható a média konkrét, egyedi jelenségeket és konkrét egyéneket megjele­ nítő természete: ahogy mintaképekre lehet irányítani a refektorfényt, úgy köny­ nyen lehet mindig olyan elrettentő példákat is találni, amelyek a „napnál világo­ sabban” mutatják az egyén saját felelősségét sorsa negatív alakulásában. A média (át)értelmező hatalma roppant nagy. Sikere érdekében önmaga tevé­ kenységét is át kell értelmeznie, miközben rendszeresen – dominánsan a tőke érde­ kei szerint – torzítja a valóságot, önmagát mindenek fölött hitelesként igyekszik beállítani. 91 Az átértelmezés állandóan folyik, s mindig a tőke pillanatnyi érdekei szerint, így – mint ezt már több ízben hangsúlyoztuk – egy-két évtizedes távlatban éppen az ellenkezőjét is sugallhatják annak, amit addig – persze mindig szigorúan az „összesség érdekében”. Ezért sosem a jelenségek, sosem azok a konkrét techni­ 92 90 A médiának igen nagy szerepe van abban, hogy a rendszer lényegi ellentmondásait elfedje, és a jelenségek szintjére terelje át. Burke már csaknem egy évszázada megállapította (s ez is mindmáig érvényes), hogy (a sajtó) „ha az üzleti konfliktusok szimptómáira összpontosít és elhagyja magának az oknak, az üzleti konfliktusnak az elemzését, elégedettséget kelthet ugyanebben a körben – az olvasó­ közönsége vélhetően leginkább véleményformáló tagjait jelentő üzletemberekben –, akiket ellenkező esetben elidegenítene.” Kenneth Burke: A „Mein Kampf” retorikája (eredeti: 1939). Ford. Béndek Péter. In: szABó Márton (szerk): Az ellenség neve. Budapest, Jószöveg, 1998. 56–87. 91 Még akik tisztában vannak a reklámok vagy a politikai kampányok manipulatív jellegével, azok nagy része is a média egészét többé-kevésbé hitelesnek ismeri el. A média funkcióihoz kapcsolódó (polgári) eszményt a valósággal összekeverve nyilván többen osztják azt a véleményt, amit Castells a következőképpen fogalmaz meg: „[A médiumok nagy része hiteles kell maradjon, mert] amint csorbát szenved valamelyik tévéhálózat vagy újság hitelessége, a versenytárs rögtön elviszi a közönségét.” [cAstells, i. m. (32. lj.) 433.] Ez a valóságban azonban nem így van. Egyrészt, attól még nem marad objektíve is hiteles egy médium, hogy hiteltelenségét az általa befolyásoltak nagy része nem ismeri fel. Másrészt, a médiumok versenyét nem irányítja ilyen eszményi módon az igazság iránti vonzalom, így amikor valamely médium gyakorlatában csorbát szenved a hitelesség, akkor a közönség nem feltétle­ nül pártol el tőle; gyakran az történik, hogy mivel a közönség tudja, hogy majd’ mindegyik médium elfogult és hiteltelen, így egyik torzítást a másikkal egyensúlyozza ki, meghallgatja mindegyik szélső­ séget, aztán megalkotja a saját véleményét 92 Slavoj ŽižeK: Egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat. (Szeptember 11. tragédiájától a pénzügyi összeomlás bohózatáig). Ford. BArthA Eszter – koltAi Mihály Bence Eszmélet (84) 2009. Melléklet, 30–31.