Page 165 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

tAkács ádám: A történelem vége mint történeti állapot 163 újabb elgondolásai azonban éppen nem arra az eshetőségre utalnak, hogy az em- beri világ létezése egy adott ponton ténylegesen vagy potenciálisan befejeződhet. A vég fogalmának ez a felfogása nem tűnik el teljesen, ám leginkább az irodalmi fkció területén él tovább. A történelem végének valódi kérdése az, hogy állnak-e 3 az emberiség vagy az európai kultúra előtt olyan történeti alternatívák, amelyek a jövőben szisztematikus társadalmi vagy politikai változások esélyével kecsegtet­ nek. Másképp fogalmazva, a történelem végét prejudikáló legtöbb kortárs elmélet szerint a „vég” nem valaminek a befejeződését, hanem a lehetséges történeti moz­ gások alternatíváinak kimerülését jelenti. Vagyis azt, hogy a történelem mint fo­ lyamat egysíkúvá és egydimenzióssá válik, ami egy adott társadalmi-politikai állapot fatális konzerválásában ölt testet. Mikor áll elő és mit jelent pontosan egy olyan történelmi helyzet, hogy a törté­ nelem alapvető alternatívák nélkül alakul tovább? Erre a kérdésre keressük a vá­ laszt a továbbiakban két lépésben. Először a történelem végének két reprezentatív elméletét, Francis Fukuyamáét és Herbert Marcuséét vesszük górcső alá. Ezután a társadalmi-politikai alternatívák lehetőségének mai kérdését elemezzük a társadal­ mi gyakorlatok történeti változásának szempontjából. A történelem végei: Fukuyama és Marcuse Noha flozófai és politikai pozícióikat tekintve egymással élesen szemben állnak, Herbert Marcuse és Francis Fukuyama álláspontjában néhány lényeges közös elem is található. Ilyen például a tény, hogy a hegeli történelemflozófával való számve­ tés mindkettőjük indulásában fontos szerepet játszott. Valószínűleg ez tette őket fogékonnyá arra, hogy gondolkodásuk egy adott pontján a jelenkori világ társadal­ mi-politikai folyamatait átfogó és fatális jegyeket mutató történelmi tendenciák formájában írják le. Hegel-olvasataikban azonban alapvető különbségek is mu- tatkoznak. Míg Marcuse az 1930-as években Martin Heidegger vezetése alatt írt disszertációjában Hegelt a történeti és ontológiai „mozgalmasság” (Bewegheit) gondolkodójaként értékelte, addig Fukuyama – minden bizonnyal tanára, Allen 4 Bloom közvetítésével – Hegelben eleve a történelmi vég teoretikusát látta. Ennyi­ 5 ben Hegel-olvasataikat két ellentétes hatás határozza meg: az első esetben a 3 Vö. Frank kermode: The Sense of an Ending. Studies in the Theory of Fiction. Oxford, Oxford University Press, 2000. 4 Herbert mArcuse: Hegels Ontologie und die Theorie der Geschichtlichkeit. Frankfurt, Vittorio Klostermann, 1932. 5 Fukuyama tanára, a Cornell Egyetemen oktató filozófus, irodalmár Allen Bloom szerkesztette Alexandre Kojève nagy hatású Hegel-könyvének angol kiadását, mely Hegelt a „történelem vége” eszméjének hirdetőjeként interpretálta. Vö. Alexandre koJèVe: Introduction to the Reading of Hegel Ithaca, Cornell University Press, 1980.