Page 142 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

140 Határtalan médiakultúra tatja be – kellemes szórakozásként, s nem mint emberellenes tevékenységet – az egyéni szuverenitás (a személyiségvédelmi jogok) megszüntethetőségét, s épít az 42 emberek megalázására. 43 Miközben a médiaközegben a privát szféra (és rajta keresztül az egyéni autonó­ mia) szimbolikus felszámolása folyik, a privát szféra felszámolása egészen kézzel­ fogható hatalomtechnikai síkon is végbemegy (s a szimbolikus felszámolás ennek elfogadását is könnyebbé teszi): az adatnyilvántartások, a térfgyelő rendszerek, a mobiltelefon cellainformációival megvalósított mozgáskövetés, a kiterjedő lehall­ gatások, a műholdas megfgyelés stb. egyfelől hasznosak lehetnek a társadalmat veszélyeztető bűncselekmények felszámolásában, másfelől azonban az állampolgá­ rok túlnyomó többségét vonhatják a személyi szabadságot korlátozó ellenőrzés alá. (S ez mindaddig a diktatórikus hatalomgyakorlás lehetőségeit erősíti, ameddig az ellenőrző és az ellenőrzött – egy hierarchikus társadalom uralkodó viszonyait le­ képező – egyenlőtlen viszony két oldalán állnak, vagyis amíg a viszonyok nem változnak meg úgy, hogy az ellenőrző szerepet a társadalom autonómiájukban megerősített polgárainak összessége gyakorolja). Társadalmi tudatosság versus biologizmus és szociáldarwinizmus A szellemi termelés logikájával adekvát társadalom a saját viszonyait is állandóan (újra)termeli, ennek megfelelően nagyon fontos pillére a társadalmi tudatosság. Ebből következik, hogy a szellemi termelési mód térnyerését fékezni kívánó statusquo-védelemnek fontos érdeke a társadalmi tudatosság gyengítése, a társa­ 42 Az, hogy ezekben a műsorokban a szereplők önként aláírják a szerződéseket, csak annak bizo­ nyítéka, hogy mily mértékben előrehaladt a privát szféra rombolása, hiszen az esetek nagy részében az aláírók egyáltalán nem tudják felmérni vállalásuk minden következményét. 43 Az olyan, viszonylag ártatlanabb műfajoktól, mint a „kandi kamera” vagy a „kész átverés” az ennek teljes tudatában nem lévő emberek „hülyeként” való kiröhögtetésén keresztül az olyan, eleve a megalázásra építő vetélkedőkön át, mint az Okosabb vagy, mint egy ötödikes? vagy A leggyengébb láncszem, egészen az olyan show-kig, amelyekben a szórakoztatás legfőbb forrása az emberek „alja­ népként” való bemutatása. – Az is figyelemre méltó egyébként, hogy míg az ősi mesékben, amikor a próbára tett főhőst az elé a próba elé állítják, hogy kárt kell okoznia másoknak (akár szeretteit is bele­ értve), a hős akkor állja ki jól a próbát, ha nem hajtja végre a parancsot (hanem inkább magát áldozza fel, vagy olyan megoldást talál, amellyel kifog a számára nyilvánvalóan végrehajthatatlan elváráson), a kívülről irányítottság mai társadalmában erről szó sem lehet: a különböző valóságshow-k szereplői­ vel aláíratott szerződések abszolút engedelmességet feltételeznek; az öntörvényű emberek renitensek­ nek nyilváníttatnak, és azok jutnak előre, akik a legengedelmesebb parancsvégrehajtóknak bizonyul­ nak. Ez bizony a szélsőséges diktatúrák modellje, amelyre a kívülről irányítottság társadalma ezúttal nem fegyverrel, hanem játékos kondicionálással kényszeríti („polgárságukat” ezáltal elvesztő) polgá­ rait. (A szereplők a jelenkor emberséget felfüggesztő gladiátorai – az önkéntes szerződés nem képez jelentős különbséget: a római cirkuszi játékoknak is voltak olyan korszakai, amikor a gladiátorok nem a rabszolgaságból fakadó kényszerből, hanem szabad választással mentek az arénába.)