Page 139 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra
P. 139
kAPitány ágnes – kAPitány gáBor: Média, szellemi termelés, késő kapitalizmus 137 befolyásolni képes lehetőségekkel. (Itt megint mindegyik állítás igaz: a médiában 33 valóban különböző érdekek ütközetei is folynak, ugyanakkor a média felléphet a többi hatalmi ággal szemben is, külön – ebben az értelemben egységes – „média érdeket” képviselve; de ami a legfontosabb, közvetít is uralkodó – az egymással küzdő különböző érdekek közös nevezőjét képező – érdekeket: a politikai hatalom, s még inkább a mögötte álló társadalmi rendszer érdekeit.) A média világképfor máló manipulációs technikák sokaságát alkalmazza mindezen célok érdekében. Miután ezt a manipulatív funkciót – a befolyásolás iránt a második világháború után ugrásszerűen megnőtt érdeklődés hullámában – a médiakritikai iskola túl hangsúlyozta, tért nyerhettek a manipulatív funkciót tagadó elméletek, amelyek a média szükségletkielégítő szerepét helyezték előtérbe. A szembeállítás azonban itt is fölösleges. Természetesen a média nemcsak manipulál, hanem valóban nagyon sokféle valós szükségletet elégít ki, de ezen szükségletkielégítő funkciók ténye nem ad okot arra, hogy tagadjuk, hogy mindeközben manipulatív funkciókat is ellát. 34 Amit hagyományosan „médiának” szoktunk nevezni, a nyomtatott és elektroni kus sajtó, a rádió, a televízió az egyik legerősebb, de nem az egyetlen eszköze a (status quo érdekében végzett) befolyásolásnak, az „uralkodó gondolatok” érvé nyesítésének. Egyrészt felsorakoznak mellé az új – a komputerizációval létrejött – interaktív médiumok, másrészt tekintetbe kell venni az olyan hagyományos befo lyásoló és világképalakító tényezőket is, mint a közvélemény-formáló domináns csoportok face-to-face kommunikációban terjesztett vélekedéseinek áramlása vagy a művészetek, a flozófa, a tudományok, az iskola, a hatalmi-igazgatási intézmé nyek világkép-befolyásoló hatásai. Mindezen csatornákon folyik a befolyásolás: érdemes sorra venni azokat a leg főbb eszközöket és azokat a legjellemzőbb közvetített tartalmakat, amelyek ma a tőke és a szellemi termelési mód szemlélete közötti versenyben, küzdelemben fel merülnek 35 33 Castells úgy határozza meg a politikát is átszabó (és formailag maga alá rendelő) mediatizációt, hogy a tartalmat nem a média határozza meg, „de logikája és szervezete keretezi és tagolja a politikát”. cAstells i. m. (32. lj.) 430. 34 A közben eltelt csaknem fél évszázad alatt sem vált időszerűtlenné Galbraith azon megjegyzése sem, hogy amikor az „egyéni szabadság”, az „egyéni szükségletek” védelme, az „ízlések egyenlősége” és a „kereslethez való igazodás” nevében sokan kiállnak a média által közvetített silány és káros tar talmak, az alacsony szellemi szinten tartott műsorok mellett, „ez a doktrína voltaképpen a szervezet érdekeit álcázza”. John Kenneth gAlBrAith: Az új ipari állam. Ford. hAntos Éva. Budapest, Közgazdasági és Jogi, 1970. 257. 35 A manipuláció megítélésekor persze azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a manipuláció nem mindenható. Dyer-Witheford úgy fogalmaz, hogy a média fogyasztói nem passzívak: vélemé nyük, ellenvéleményük van. Nick dyer-Witheford: Cyber-Marx. Cycles and Circuits of Struggle in High-technology Capitalism. Urbana-Champaign – Chicago-Springfield, University of Illinois Press, 1999. – Castells is fontosnak tartja kiemelni, hogy a médiamanipuláció nem passzív tömegekre hat;
