Page 196 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

194 Médiaesemény-esettanulmányok médiával és a médiaszabályozással, vagyis a nyilvánossággal kapcsolatos egyik legbonyolultabb problémával, a szólásszabadság és annak határai kérdésével Kü- lönösen indokolttá teszi a gyűlöletbeszéd-problematika tárgyalását az online mé- diahasználat terjedése, elsősorban a fatalabb generációs környezetben. A gyűlöletbeszédben egyesek elsősorban a 20. századi diktatúrák befolyáso- lásra és megfélemlítésére szolgáló egyik eszközét látják (lásd a nemzetiszocializ- mus zsidókra, cigányokra, kommunistákra, homoszexuálisokra vagy a sztálinista diktatúrák osztályellenségre alkalmazott jelzőit), mások a biblikus tradíciót, amely az ördög felismerését és megnevezését, ördög voltának nyilvánosságra hozatalát szolgálja A gyűlöletbeszéd ugyanakkor Amerikából adoptált kifejezés, a „hate speech” terminus magyar nyelvű megfelelője, amelyet eredetileg a kisebbségvédelemi „po- litikai korrektség” mozgalom dolgozott ki, és az 1990-es években terjedt el a hazai közbeszédben „[A] gyűlöletbeszéd kifejezés a magyar közbeszédben meglévő, formailag és tartalmilag hason- ló kifejezések (gyűlölködés, gyűlöletkeltés, gyűlöletre uszítás) hasonló alakú, hasonló tövű te- matikai ekvivalenseként bukkant fel. (…) Az Egyesült Államok pluralista politikai kultúrájában a hate speech fogalomköre (illetve az ellene való fellépés problémája) magától értetődő módon rendelődött hozzá az állampolgári felelősség és a civil aktivitás kérdéséhez; ráadásul a fogalmat kitermelő mozgalmi közeg mindvégig fenntartotta önmaga számára a terminus értelmezésének és defniálásának jogát. Magyarországon viszont, egy leginkább az etatista és elitista jelzőkkel leírható politikai kultúrában, ahol a »politika« a túlnyomó többség számára kizárólag a »pártpo- litikát«, az »országos (nagy-) politikát«, a professzionális és intézményes szereplők működését jelenti, a »politikai« jelenségként besorolt gyű löletbeszéd szinte automatikusan a hivatásos poli- tikusok és véleményformálók világában került lokalizálásra. Sőt, jellemzően ez a szféra tétele- ződött a fogalom defniálásának egyedüli »hiteles helyeként« is. (…) [C]sak kevesekben vetődik fel, hogy a semmire sem jó, a társadalom számára pusztán tehertételt jelentő »nyuggerek« emle- getését, a közösség értékrendjének felforgatásáért a »zsíros hajú, szőrős lábú feministákat« fele- lőssé tevő reto rikát, a molettebb testalkatú vagy fogyatékkal élő személyeken való ízetlen élce- lődést, a célpontjukat rendre komikusan affektáló fguraként ábrázoló meleg-vicceket, a kétkezi munkások »droidnak« bélyegzését, a prostituáltakra széles körben alkalmazott, obszcén és dif- famáló elnevezést, esetleg az erősen degradatív »vidéki paraszt« címke másokra aggatását a gyűlöletbeszéd kategóriájába sorolják. Ugyanezen okból kifolyólag ugyanilyen kevesen vélik úgy, hogy nem csupán egy nagy olvasottságú sajtóorgánum, egy kampány kiadvány vagy a par- lament ülésterme, de akár egy internetes topic, egy zsúfolt orvosi váró, vagy egy heves vitába torkolló baráti összejövetel is a gyűlöletbeszéd terepe lehet.” 24 A gyűlöletbeszéd jogi kategória is egyben. „[Á]ltalában olyan közösség előtti szóbeli vagy írásos megnyilvánulás, amelynek során valaki egy adott társadalmi csoportot igyekszik becsmérelni, megfélemlíteni, illetve kiközösítő vagy erőszakos fellépésre szólít fel ellenük. Elvont értelemben bármilyen csoportról szó lehetne, de a 24 Pál Gábor: Tereket nyitó kulcskategória. A gyűlöletbeszéd fogalma a magyar politikai diskurzusban, 1994– 2004 Politikatudományi Szemle, 2011/1 97–116