Page 194 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

192 Médiaesemény-esettanulmányok Szepesi: Voltak bennem rossz érzések, hogy a saját úszószövetségem nem állt ki mellettem, mert én úgy gondolom, hogy ez nem az én hibám, egy sportoló nem azért sportol, hogy a papír- munkát is ő végezze, így gondoltam azt, hogy egy kicsikét odaszúrok. (Mosaic Online, 2014 11 04 ) A „kudarc” mint az események értelmezésének kulcsa komplexen először a Nők Lapjában jelenik meg. Talán nem véletlenül éppen egy, sőt „a” női lap online felü- letén „Itt van egy egészséges, energiával, tűzzel, szenvedéllyel, megmutatni vágyással teli fatal lány, aki valamiféle sorsszerű módon (ebben persze benne van ő maga is) nem mutathatja meg magát azon a fórumon (a londoni olimpián), ami a kiskora óta tartó rengeteg munkájának, erőfeszítésé- nek egyik fő gyümölcse lehetett volna. (Hiszen egy sportolónak már csak eljutni az olimpiára is hatalmas érdem és büszkeség ) Viszont a megmutatni vágyás ott maradt benne És sok-sok harag Úgyhogy akkor hadd szóljon, ami csak kijön a csövön! Ha már az ember kényszerül le- lépni a porondról, az ne sunnyogás legyen! (…) Egy gyermekkori szexuális abúzus, ami az éppen nővé serdülő kislány bimbózó nőiségét letöri, kiválthat ilyen viselkedésformát. Hiszen a szexfüggő nő egyfolytában azt akarja bizonyítani önmagának, hogy ő jó nő, hogy kell másnak, sőt mindenkinek, mindegy is, kinek, minél több férfnek. Ez szolgál számára visszaigazolásul, válaszként a gyermekkorban elviselt trau mára. Akkor elvettek tőle valamit, elvették a nőiségét, és most keresi. Gyűjti a skalpokat, mert a mennyiség szolgál neki bizonyítékul. Nem minőségi, biztonságos párkapcsolatra, szexuális kapcsolatra törekszik, hiszen erre nem képes, képtelen az intimitást megélni. Számára a szex a birtoklási vágy, esetleg a férfakon kitöltött bosszú formája.” (Nők Lapja Café, 2014 06 04 ) „Ha van bárki, aki ne tudná: Szepesi erősen bulvárba hajló könyve elsősorban vad szexuális életéről, kalandjairól és hódításairól szól, grafkus részletességgel és nagyon szókimondóan. Minderre – a gonoszabb olvasat szerint – az eladások érdekében volt szükség, hiszen kinek ne csiklandoznák a fantáziáját egy csinos fatal nő és viszonylag könnyen beazonosítható élsportoló partnereinek kicsapongó ágykalandjai. A megengedőbb, terápiás verzió szerint Szepesi az írás- sal egy korszakot zárt le, és lényegében saját magát próbálta gyógyítani. (…) A szerzőt gyerek- ként és fatal kamaszlányként évekig érő szexuális zaklatásról szóló rész halálosan kiborító és gyomorforgató. Szepesit sokáig senki, még a saját családja sem tudta megvédeni. (…) Arról na- gyon kevés könyvben lehet olvasni, hogy valaki szembe mert nézni azzal, ami történt vele, el- fogadta, hogy minderről nem ő tehet, és le merte írni, amit átélt. Az Én, a szexmániás ilyen könyv.” (Origo, 2013 06 11 ) A Mandiner irodalomkritikus bloggere „Szepesi Niki, a Nyugat alkonya” című írásában akkurátusan végigmeséli a kudarc frame-et, de azt végül generációs él- ményként totalizálja „[E]gyszerre két perszóna, két Niki működik: az egyik nappal szorgalmasan tempózik faltól-falig, keményen hajtja magát, a másik az éjszaka királynője, aki keményen hajtja a pasikat, a legjobb pasikat. Az ördögi körként működő mechanizmushoz az is hozzátartozik, hogy ha megaláznak és megütnek az uszodában, a versenyeken, akkor az éjszakában, az ágyban mindezt a férfakon kell leverni. A Szepesi-könyvek is eszerint a logika szerint működnek: a szerzőnek bosszút kell állnia mindazokon, akik valaha szemetek voltak vele. (…) Ezt a könyv körüli zajból nehéz kihal- lani, mert mindenkinek van róla véleménye, mert Szepesi Nikivel kapcsolatban mindenki tudja a tutit, de a könyvben megfogalmazott valódi kér désekre, amelyeket egy generáció nevében fo- galmaz meg, eddig valószínűleg senkinek sem sikerült válaszolni.” (Mandiner, 2013 09 14 )