Page 220 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

218 Médiaesemény-esettanulmányok 4.2.4. Média és sztereotípia A sztereotípiahasználat a gyors és hatékony információfeldolgozást segíti elő olyan rögzült – bár nem feltétlenül igaz és nem feltétlenül pontos, de széles körben elter- jedt – sémák alapján, amelyeknek a segítségével helyzeteket, karaktereket, ember- csoportokat tudunk azonosítani, és döntéseket hozni velük kapcsolatban A szte- reo tipizálás homogénnek, egyneműnek tételezi fel a sztereotipizált társadalmi csoportot vagy kategóriát. Úgy tünteti fel a nekik tulajdonított jellemzőket, mint amelyek öröktől fogva, természettől adottak. A sztereotipizálás azonban szükség- képpen pontatlan, merev, rugalmatlan, és lényegéből fakadóan általánosító. A szte- reotipizálással meghúzott választóvonalak által nyújtott biztonságérzet pedig azt a meggyőződést erősíti, hogy a fennálló hatalmi viszonyok szükségesek és meg- ingathatatlanok A sztereotipizálás egyben: „Annak az értékrendnek a megerősítésére is szolgál, amelyhez képest az eltérőnek és hiányosnak találtatott. Ennek köszönhetően válhat a sztereotípia a társadalmi kontroll eszközévé. A sztereo- tipizálás mindig a normák, az identitás és az értékrend kifejezésének és fenntartásának eszköze, amikor pedig egy csoportot úgy jellemzünk, mint ezektől eltérőt, az mindig (legalábbis szimbo- likus) hatalomgyakorlási gesztus, hiszen az általuk vélten megszegett normák a társadalmi do- minanciaviszonyok eredményeképpen jöttek létre.” 39 A sztereotípiahasználat fontos kérdése, hogy éljünk-e, élhetünk-e a sztereotípiák nyújtotta biztonsággal, vagy utasítsuk el az emberek, társadalmi csoportok vagy szubkultúrák ily módon leegyszerűsített ábrázolását. Már az eddigiek alapján is érthető, miért jellemezi a médiaszövegeket az erős sztereotipizálás. Mivel a közönség fgyelmének megragadása és megtartása kulcs- kérdés, alapvető, hogy a szövegek a lehető leghatékonyabb azonosítási sémákra épüljenek Azok hiányában a befogadó lassabban és nehezebben ismeri fel a be- mutatott helyzetek és szereplők pozícióját a szöveg kontextusában (a narratívában, de a valóságban is, amit a szöveg reprezentál, vagyis megjelenít). Az erős sztereo- tipizálás tehát egyfelől bizonyos mértékig kényszer, ami – médiumtól függően – a szereplőválasztástól a szóhasználaton át a kamerahasználatig a jelentésszervezés minden ábrázolási kódjára kiterjed. Másfelől azonban szükségképpen a szöveg primitivizálásához vezet, és – ami még komolyabb veszély – a sztereotípiahaszná- lat a médiában olyan erős stigmatizációs eljárás, amely felerősítheti és stabilizál- hatja azokat a – jobbára negatív – jegyeket, amelyeket a közösség éppen a „Másik” felismerése és gyakran kirekesztése érdekében fejlesztett ki Pickering idézi Ostendorf megfogalmazását, aki szerint a sztereotípia „fosszilizálódott társadalmi ördögűző rítus, amelynek történeti alapja van, s amely arányos az elidegenedettség mértékével, amelynek nyomán létrejött”. A sztereotípiahasználat különösen kényes 39 PickerinG, Michael: Stereotyping – The politics of representation. New York, Palgrave, 2001