Page 221 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

4. Szexbotrányok 219 nemzetek, szubkultúrák, etnikumok, de a nemek és a szexuális másságok tekinte- tében is Simone de Beauvoir az 1984-ben megjelent A második nem című munká- jában alapos vizsgálatnak veti alá mindazon sztereotípiáknak a mitikus működé- sét, amelyeket a férfak történetileg a nőkről alkottak. „Azáltal, hogy a férfak magukat esszenciális lényként, szubjektumként tételezték, a nőket inesszenciálisnak, objektumnak, a férf normától eltérőnek defniálták. A Férf az Abszolútum, a nő pedig a Másik. Ebben a tekintetben a nők helyzete a feketékéhez hasonlítható. De Beauvoir szerint azonban nem létezik valamiféle esszenciális női természet – a nőiség teljes egészében mesterséges, társadalmi konstruktum. Nővé nem születik valaki, hanem válik. A nők ráadásul önmagukra is alkalmazzák a férfak azon gesztusát, amellyel őket objektifkálják, ezért saját magukra is a férfak szemével, mint a Másikra tekintenek, létezésük célját nem önmagukban, hanem a férfakban vélik megtalálandónak. A Másik fgurájának egyik legfontosabb vonása az ambivalencia: a nők egyszerre testesítik meg a természetet, az élet forrását és annak tagadását, a tisztaságot, ártatlanságot és ezek ellentétét. A férfak fantáziáiban a nő hol úgy jelenik meg, mint passzív, behódoló és kötelességtudó, hol úgy, mint félelmetes, zsarnoki és pusztító.” 40 A nemekkel kapcsolatos sztereotípiahasználat vizsgálata olyan izgalmas és alap- vető kutatási területeken jelenik meg, mint a pszichoanalitikus elméletekkel vagy a kritikai kultúrakutatással is érintkező feminista flmelmélet. 41 A sztereotipizálás másfelől állandó és természetes kísérője a morális pánikok- nak Mint ahogy Pickering megállapítja: „A morális pánik egyik legjellemzőbb ideológiai aspektusa éppen a történelmi amnézia: » azelőtt minden jó volt, az emberek még tisztelték a törvényt és a tekintélyt«. A mindenkori »mai fata- lok« erkölcsi silánysága, az egyes drogok, a szórakozási formák vagy a nők erkölcsei feletti kü- lönféle korokban újra és újra fellángoló aggodalom azonban jól pél dázzák, hogyan tud ugyanaz a morális pánik időnként hosszabb időre is alámerülni majd ugyanolyan vehemenciával megint a felszínre törni – hasonlóképpen a mumusokra vonatkozó sztereotípiákhoz.” Éppen ez a logika köszön vissza a gólyatábori botrány médiát érintő morálispánik- vonulatában. A Class FM reggeli műsorában sem kell nagyítóval keresni a meg- szólalók sztereotip fordulatait, amellyel a gólyatáborokat és a gólyatáborozókat ka- 40 PickerinG i m (39 lj) 62 41 Lásd bővebben például Bíró Emese doktori értekezését A nők megjelenítése a Legjobb film Oscar-díját 1970–2005 között elnyert filmekben (Budapest, Corvinus, 2008) címmel, vagy marGit Patricia A nők reprezentá- ciója (Médiakutató, 2002. ősz) című írását, illetve a Metropolis filmelméleti folyóirat „Feminizmus és filmelmélet 2006.” novemberi számát, amelynek bevezető tanulmányában vincze Teréz ezt írja: „A feminizmusra a legjelentő- sebb hatást nagy valószínűséggel a pszichoanalízis különböző áramlatai gyakorolták. A filmelméleti feminizmus pszichoanalitikus ágának legmeghatározóbb korai szövege Laura Mulvey 1975-ös esszéje, A vizuális élvezet és az elbeszélő film, Lacanra és Althusserre támaszkodva fejti ki a klasszikus hollywoodi filmben az elbeszélés és a nézőpont nemi szerepek által meghatározott struktúráját. A tekintetek hierarchiájának, a voyeurizmusnak és a feti- sizmusnak a tárgyalásával a hagyományos elbeszélő film nyújtotta élvezet kritikáját hajtja végre. A szöveg új kor- szakot nyitott a feminista filmelméletben, vitára, bírálatra ösztönözte a feminista kritikusokat (A Camera Obscura egy 1989-es különszáma a Mulvey-esszére született mintegy ötven válaszírást válogatott össze.)”