Page 275 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

5. Botrányüzemmódban 273 1999-ben, az első Tour-győzelmet Armstrong a U. S. Postal csapatával aratta. A csapat tagja volt Lance egyik legközelebbi barátja, Frankie Andreu, aki azonban a nagy siker ellenére egy évvel később dopping nélkül, tisztán akart menni. Azon- nal kiközösítették, majd hamarosan kirúgták a Postalból, és azt is elintézték, hogy más csapatok se alkalmazzák Frankie-t és feleségét, Betsyt, akiket lényegében Armstrong lehetetlenített el, 2008-ban perbe idézték, amelyben Armstrong is érin- tett volt egy régi beszélgetés miatt, amit az orvosával folytatott, még a hererák el- leni küzdelem idejéből, arról, hogy doppingolt. Azon az egykori beszélgetésen Andreu és Betsy is jelen voltak, és most Armstrong ellen vallottak, aki tagadta, hogy elismerte volna az orvosnak, hogy doppinggal élt. Alig egy évvel később, 2009-ben, amikor Armstrong a nagy visszatérésére készült, mindenki legnagyobb meglepetésére ragaszkodott hozzá, hogy kizárólag a megalázott és kiközösített Frankie Andreu csinálhasson vele interjút az egyes Tour-etapok végén, és komoly energiát fektetett bele, hogy meggyőzze Andreu-t, álljon kötélnek. Narrátor: Lance motivációja összetett volt Az egyik olyasmi, hogy megmutassa Frankie-nek, hogy még mindig rá tudja venni bármire A másik, hogy megmutassa mindenkinek, „visszafo- gadom Frankie-t”. És végül, hogy ő döntse el, ki érheti el. A dokumentumflm nem menti fel Armstrongot, aki végül alighanem akkor is csalt, amikor csak azért jött, hogy tisztán nyerjen, és már a harmadik hellyel is be- érte, mert az még győzelem volt az adott pillanatban. Armstrong a Mont Ventoux-n újra megbukott, hogy a dobogóra jusson, vagyis életben maradjon. Ez a győzelem azonban megpecsételte a sorsát. Gibney flmje szerint nem is elsősorban azért, mert újra doppingolt, hanem mert ezzel az utolsó, időn túli és végképp hamis győ- zelemmel sértette végleg vérig azokat a régi csapattársait, akik több mint tíz éven át védték még azután is, hogy ők lebuktak. Minden dicsőséget Armstrong aratott le, míg Floyd Landisnek vagy Tyler Hamiltonnak szégyenteljesen kellett távoznia. A maffán belüli titoktartás, a hallgatás, az omerta törvénye ez, amelyet 2009 után, amikor szövetségi nyomozás indult, már senki, végül a legközelebbi barát, George Hincapie sem tartott be, de amit Armstrong sohasem szegett meg Az árulások és hazugságok különös labirintusában, legalábbis a maffaerkölcs szerint végül min- denki áruló lett, de Armstrong nyilvános beismerése mégis azt bizonyította, hogy ő az amoralitás gócpontja. Ezért oly kevés sokak számára, hogy magával kapcso- latban ugyan minden doppingvétséget beismert, de sem orvosát, a hírhedt Michele Ferrarit, sem a szövetség és a csapat vezetőit, vagyis a dopping működtetésében és eltussolásában főszerepet játszókat nem adta ki. Armstrong: Harcos vagyok. Harcosként nőttem fel. Harcos voltam a nyeregben, és minden más helyzetben is. És ha nyeregben voltam, versenyeztem és harcoltam. Elfelejtettem váltani… mi- kor leszálltam a kerékpárról, bárhol voltam, sajtókonferencián, csapatgyűlésen, egy személyes kapcsolatban, továbbra is harcoltam