Page 278 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

276 Médiaesemény-esettanulmányok beszél, ami történt A Demokrata Pistorius-sztori című írása pontosan így jár el, amikor részletesen, 5900 karakterben mutatja be a sportoló megrendítő lábampu- tációjának, felívelő karrierjének, a művégtagokkal sportolás elismertetésért vívott harcának állomásait, majd az utolsó bekezdésben 367 karakterben érinti a gyilkos- ság ügyét „Ám alig két hónap telt el a verseny után, és napvilágot látott a hír, miszerint a szerelmesek napján lelőtte 29 esztendős modell barátnőjét, Reeve Steenkampot. Amennyiben bűnösnek talál- ják, az természetesen nem csupán sporttörténelmi karrierjét, hanem egész életét kettétöri De ha balesetnek nyilvánítják Steenkamp halálát, Pistorius megítélése valószínűleg akkor sem lesz már soha olyan, mint a londoni olimpia idején volt.” (Demokrata, 2013 02 27 ) Azzal, hogy a Demokrata nem a mindenkit foglalkoztató gyilkosságról beszél, hanem egy tiszteletre méltó sportoló élettörténetét közli a gyilkosság ürügyén, valójában súlytalan epizódként fogalmazza meg a friss tragédiát A feltételes mód használata (ha balesetnek nyilvánítják, megítélése valószínűleg) tovább gyen- gíti, relativizálja Pistorius cselekedetét, akire – s ez a Demokrata frame-je – nem volna szabad a továbbiakban sem úgy néznünk, mint gyilkosra, sokkal inkább úgy, mint egy csodálatos sportolóra és emberre – noha erre már sajnos nem lesz lehetőségünk. 5.6. A politikailag érzékeny médiabotrányok és a médiaoktatás A könyv végéhez közeledve beszélnünk kell olyan ügyekről is, amelyek politikai- lag érzékenyek Nemcsak azért, mert a médiabotrányok nagy része éppen a hatalmi elit intézményeivel, tagjaival vagy a hozzájuk köthető személyekkel kapcsolatos (ez a média őrkutyafunkciójából következően bizonyos mértékben szükségszerű), de azért is, mert a médiatanárok a szexbotrányok mellett a politikailag „forró” ügyekkel kapcsolatban talán túlzottan óvatosak Rendszerint aggályosnak találják a hatalmat gyakorló, de az ellenzékben lévő közszereplők médiabotrányainak tan- órai megtárgyalását is, és tartózkodnának bármiféle politikailag artikulált véle- mény képviseletétől – médiaoktatási szempontból egyébként nagyon is helyesel- hető módon. A politikailag tematizált médiabotrányokkal kapcsolatban azonban egyáltalá- ban nem az a feladata a médiatanárnak, hogy „igazságot hirdessen”, vagy tanári pozíciójával (vissza)élve a médiaóra ürügyén saját politikai meggyőződése (netán pártkötődése) mentén érveljen bármely oldal politikai krédója mellett. A média-