Page 279 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

5. Botrányüzemmódban 277 tanárnak abban kell segítenie, hogy a diákok felismerjék, mélyebben és pontosab- ban értsék azokat a technikákat és módszereket, amelyekkel a média alakítja és artikulálja a nyilvánosságot Azokra a retorikai egy egyéb döntésekre irányítja a diákok fgyelmét, amelyekkel az egyes szerkesztőségek, csatornák, bloggerek meg kívánják ragadni a közönség érdeklődését. Szövegeket választ, stilisztikai, műfaji szabályszerűségekre (és rendellenességekre) hívja fel a fgyelmet, statisztikai ada- tokat mutat, kontextusokról informál A kontextus rendkívül fontos Lényegében el is dönti, hogy alkalmas-e vala- mely médiabotrány arra, hogy a média működésmódjának tanulmányozását az adott ügyet reprezentáló médiaszövegekre alapozzuk Igen gyakran mögöttes ismeretek, előzmények vagy történelmi tájékozottság nélkül ugyanis az események mozgatórugói nem felismerhetőek, vagy alaposan félreérthetőek. Ilyen esetekben részben azt kell mérlegelnie a médiatanárnak, hogy a kontextus feltárása nem igényel-e túl nagy befektetést Amennyiben a kontextus viszonylag egyszerűen átlátható, az ügy médiareprezentációja kellően gazdag és izgalmas, a médiatanár dönthet úgy, hogy a médiaműveltség fejlesztését az adott időszakban (projektben, epochában, félévben, témahéten) – esettanulmány formá- jában – az adott üggyel kapcsolatos médiaszövegekre építi Az alábbiakban az ózdi közkutak esetével egy ilyen „médiapedagógiai helyzetet” bontunk ki részletesebben. A szimbolikus politizálással kapcsolatos médiabotrányokban viszont, amikor a botrány éppen azokkal a kulturális-világnézeti üzenetekkel kapcsolatos, amelyek a politika napirendjét meghatározzák, az események média-frame-jei rendszerint kizárólag nagyon komoly tájékozottságot megkövetelő ideológiai-történelmi kon- textusban értelmezhetőek. Történelmi események és személyek esetleg máig vi- tatott értékelése, interpretációi, az azok körül folyó – esetenként évszázados – dis- kurzusok árnyalt és alapos ismerete nélkül, az ügyet annak historikus-polemizáló kontextusból kiemelve a szimbolikus politizálással kapcsolatos médiabotrányok többnyire nem alkalmasak a közoktatásban folyó médiatanítás példaanyagaként Röviden erről lesz szó a német megszállási emlékmű botrány kapcsán. A médiatanár az elemzések, viták során lehetőség szerint funkciókról (minisz- terelnökről, frakcióvezetőről, házelnökről, polgármesterről), és nem személyekről beszél, amikor valamely intézmény érintett az ügyben (polgármesteri hivatal, vala- mely párt, katasztrófavédelem stb.), nevesített személyekről többnyire csak akkor, ha a botrány magánéleti természetű. A nevén nevezi a dolgokat, noha nem minő- síti, morálisan nem értékeli azokat A rasszista megközelítést rasszistának, a homo- fóbot homofóbnak, az etnofóbot etnofóbnak nevezi, ahogy a propagandát sem kereszteli át tényfeltáró újságírásnak. Megközelítésmódja leíró és nem előíró-nor- matív, tanárként nincs politikai értelemben megfelelési kényszerben, saját politikai nézetrendszere a médiatanítás szempontjából irreleváns