Page 189 - James Potter – Médiaműveltség

8. fejezet: A médiatartalom és a valóság 165 világ közt. A való világ valódi, a médiáé pedig képzelt. De ez a különbségtétel túl egyszerű lenne, és a vonalat így meghúzni pontatlan és félrevezető is. Viszont kü- lönbséget kell tennünk, mert ahhoz, hogy a média hatásait irányítani tudjuk, ala- pos és elmélyült fogalmat kell alkotnunk a valóság természetéről. Kezdjük a kuta- tók elemzéseivel, hogyan is különböztetik meg az emberek a kettőt. Mágikus ablak A médiakutatókat elsősorban a gyerekekkel kapcsolatos aggodalmak vitték arra, hogy a valóság meghatározásával foglalkozzanak. Abból az előzetes feltételezésből indultak ki, hogy a gyerekek a médiát – és különösen a televíziót – egyfajta má- gikus ablakként értelmezik, amely a világra nyílik. A pszichológusok úgy vélik, a kisgyerekek úgy érzékelik a televíziót, mint az egyszerű, leplezetlen igazságot arról, ami a való világban történik. A médiakutatók kimutatták, hogy a nagyon kicsi (3 évesnél fatalabb) gyerekek valóban mágikus ablakként kezelik a televíziót, de ahogy elkezdődik a kognitív fejlődés (ahogy az 5. fejezetben láttuk), egyre szkeptikusabbak lesznek a médiaüzenetek szó szerinti valóságával kapcsolatban, és már jobban meg tudják különböztetni a valóságot a képzelettől (Taylor és Howell, 1973). 5 éves korukra a gyerekek képesek megkülönböztetni egymástól a fkcióalapú műsorokat és a hírműsorokat vagy dokumentumflmeket. Ekkorra a gyerekek egyértelműen tudják már, mi az a fkció, de ahogy nőnek, és gyarapodik a tapasztalatuk a hírüzenetekről, egyre jobban megértik a nem fktív kategóriát (Wright, Huston, Reitz és Piemyat, 1994). A kutatók „felnőtt átértékelésnek” nevezték el az átállást a mágikus ablak kép- zetéről a konkrét valóságéra a médiaüzenetek értelmezésében. Ekkor kezdenek el a gyerekek felnőttek módjára és szkeptikusabban gondolkozni a média üzeneteiről (Hawkins, 1977). A legtöbb kutató azt látszik gondolni, hogy a gyerekek 12 éves korukra már egészen beépítették a felnőtt átértékelést a gondolkodásukba. Bizonyítást nyert azonban, hogy nem mindenki alkalmaz felnőtt átértékelést 12 éves korára. Van der Voort például (1986) kimutatta, hogy bár a 9–12 éves gye- rekek egyre kevésbé érzékelik valóságként a kitalált történeteket megjelenítő mű- sorokat, az úgynevezett reality műsorok esetében azonban nem volt változás az észlelésükben. Úgy tűnik, a gyerekek valóságészlelésüket nem az információmeg- jelenítés pontosságára alapozzák, hanem annak valószínűségére, hogy valami az ő életükben is megtörténhet. 12 éves korukra már képesek megérteni, hogy a hírek több szempontból is az újságírók konstrukciói, ahogy a fkcióalapú műsorok az írók művei. Korunk előrehaladtával nem automatikusan szerezzük meg azt a képességet, hogy a valóságot és a képzeletet pontosan megkülönböztessük Ha pedig azt hisz- szük, hogy igen, az a legjobb bizonyíték lehet arra, hogy amit valóságnak hiszünk,