Page 190 - James Potter – Médiaműveltség

166 IV. rész: Tartalom igazából a képzelet szüleménye A valóság téves észlelése nem csak a gyerekekre korlátozódó jelenség. Ha meg akarjuk érteni, hogyan hozunk döntéseket arról, mi a valós és mi nem az a médiában, akkor a mágikus ablakon kívül más dimenziókat is meg kell vizsgálnunk. Többdimenziós valóság A valóság megítélése gyakran többdimenziós, vagyis több jellemző jegyet veszünk fgyelembe, amikor a valóságról ítéletet alkotunk. Egy tudományos-fantasztikus (sci-f) flmről (mint az Alien vagy a Csillagok háborúja) például lehetséges olyan ítéletet hozni, hogy az valóságosabb, mint sok szituációs komédia, amit a televí- zióban játszanak. Egy sci-f flm játszódhat ugyan fantáziavilágban, ahol ember nem járt még, lehetnek csak a képzeletben létező szereplői, és olyan fzikai törvé- nyei, amelyek a földire nem is hasonlítanak – de ettől még a történetek, a pár- beszédek és témák valóságosnak bizonyulhatnak Ezzel ellentétben egy szituációs komédia lehet, hogy olyan házban játszódik, amelyik a nézőkére nagyon is hason- lít, és olyan szereplői vannak, akik hétköznapi emberek módjára öltözködnek, és hétköznapi problémákkal küzdenek, mégis sok nézőnek fut fel gyakran a szemöl- döke azt gondolván, hogy ezeknek a komédiáknak semmi közük a valós élethez. A valóságos emberek nem úgy viselkednek, mint a szituációs komédiák szereplői, és a való világ problémáit sosem lehet 30 perc alatt olyan szépen megoldani, ahogy ezekben A valóság megítélésének kiindulási pontja általában annak megítélése, hogy amit láttunk, az valaminek az ábrázolása-e vagy sem. A nézők azonban ritkán áll- nak meg ezen a ponton, hiszen a valóságosság megállapításához több kell. A nézők – különösen a fktív tartalmak esetében – azt is felmérik, hogy valami megtörtén- hetne­e úgy, ahogy azt megjelenítik. Ami soha nem történhetne meg, az a képzelet szüleménye Megítélésünk tehát a tényszerű történéseken túl fgyelembe kell hogy vegye a lehetőségeket is arra vonatkozóan, hogy a különböző karakterek olyan emberek-e, akikkel a valós életben is találkozhatunk, és bizonyos helyzetek igazá- ból megtörténhetnek-e A kutatók kimutatták, hogy az emberek a mágikus ablakon túllépve a társadal- mi hasznosság és identitás mentén is megítélik a médiaüzenetek valóságosságát (Dorr, 1981; Hawkins, 1977; W. J. Potter, 1986). A társadalmi hasznosság meg- ítélésének alapját az adja, hogy a nézők saját életük ábrázolására is alkalmas- nak tartják-e az adott információt. Minél elrugaszkodottabbak a szereplők és a cselekmény, annál kevesebb néző képes az információt napi interakcióiban fel- használhatónak nyilvánítani. Az identitásalapú megítélést az egyes szereplőkkel kapcsolatos paraszociális érzés adja. Minél közelebb érzi magát a néző egy adott karakterhez, annál valóságosabbnak gondolja azt.