Page 191 - James Potter – Médiaműveltség

8. fejezet: A médiatartalom és a valóság 167 A nézők e három – egymástól független – dimenzió alapján döntenek. Vagyis attól, hogy az egyik alapján nagyon is valóságosnak tűnik valami, a másik két di- menzióban még ugyanúgy lehet irreális vagy valóságos is A Star Trek (Csillag- ösvény/Űrszekerek) című flm például jó eséllyel a képzelet szüleményeként érté- kelődik a mágikus ablak dimenziójában gondolkodva, de nagyon is valóságosnak tűnhet az identitás és a társadalmi hasznosság dimenzióiban. Voltak kutatók, akik azt állították, hogy háromnál több dimenzió is alátámaszt- hatja a valóságfogalmat. Hall (2003) például több csoportos megfgyelést végzett, amelyben a résztvevőket arra kérte, alkossanak fogalmat a média valóságosságáról (realizmusáról). Összetett és műfajukban eltérő defníciókat kapott, amelyek hat fogalomra támaszkodtak: tényszerűség, elképzelhetőség, tipikusság, érzelmi bevo- nódás, történeti következetesség és érzékelési meggyőzőerő. Tényszerű az, ami va- lójában történt. Elképzelhető az, ami megtörténhetne. Jellemző az, ami általában történik. Érzelmi bevonódás alatt annak fokát értjük, amennyire az egyén érzéseit és identitástudatát magához húzza az üzenet A történeti következetesség magára a történetre vonatkozik, és arra, mennyire érzi úgy az ember róla, hogy a cselekmé- nyek egymásutánja hihető. Az érzékelési meggyőzőerő arra vonatkozik, hogy amit látunk, mennyire valóságos. A hat dimenzió közül az elképzelhetőség tűnik a leg- gyakrabban alkalmazott fogalomnak egy adott médiaüzenet valóságosságfokának eldöntésekor 8.1. szövegdoboz 1964-ben Sherwood Schwartz leforgatott egy műsort Gilligan’s Island (Gilligan szigete) címmel. Ez egy nevettető komédia volt, amelyben hét em- ber, akik életük első luxushajó-utazásán vesznek részt, viharba keveredik, és hajótörést szenved a Csendes-óceán egyik szigeténél. Hat részt játszottak le, amikor Schwartzot megkereste a Parti őrség, jelezve neki, hogy több tucat távirat érkezett hozzájuk olyan emberektől, akik követelték, hogy a katona- ság küldjön ki egy hajót a hét fő megmentésére. És ezt a táviratok küldői komolyan gondolták. Schwartz egészen elképedt, és azt mondta az esetről, hogy ez „a hiszékenység legszélsőségesebb esete, amiről valaha is hallott”. „Vajon mit gondoltak, ki flmezi ezeket a hajótörötteket ott, a szigeten? Még nevetést is bejátszottak az adásokba. Vajon ki nevetett az S. S. Minnow hajó roncsai közül megmenekült embereken? Fel nem foghatom!” – tűnődött (Schwartz, 1984, 2.).