Page 193 - James Potter – Médiaműveltség

8. fejezet: A médiatartalom és a valóság 169 egyikük se (kivéve a sztárokkal készült sorozatot) játszotta ezt a játékot korábban – vagy bármilyen másikat, aminek egymillió dollár a tétje. Bár a környezetük úgy néz ki, mintha elhagyatott vadon lenne, a játékosok még sincsenek egyedül. Ott van velük a produkció stábja több tucat emberrel (operatőrök, hangmérnökök, a próbatételek díszleteit tervező és építő csapatok és a törzsi tanácstagok), és a mű- sorvezető, Jeff Probst is. Hol lakik a stáb? Hogyan jutnak el a túlélők táborához, hogy felvételt készítsenek róluk? Vannak helikopteres és csónakos stábok is? Mit esznek a stáb tagjai – vannak velük szakácsok? Hogyan viszik el az élelmiszert a vadonbeli helyszínre? A műsorban nem előre megírt szövegeket használnak, leg- alábbis nem az Amerikai Írószövetség egyik tagja szolgáltatja őket. Viszont mind- egyik versenyző alaposan felkészül egy-két mondattal, vagyis igyekeznek előre kiszámítani, mi az, amivel nyerő pozícióba kerülhetnek a játékban. A műsort ala- posan meg is vágják, hogy a nézőközönség minden történésből a legdrámaibb részt lássa. A játék 40 napjának 960 órája 20 órába vágva és tömörítve jut el a kö- zönséghez. Ez mindössze kb. 2%-a mindannak, ami történt, vagyis a szerkesztők- nek fgyelemre méltó szerep jut abban, hogy kiválasszák, melyik sztorit mutassák meg. A „valóságshow-k” médiaüzeneteinek szerkesztői és producerei soha nem a teljes sztorit mutatják a közönségnek – kivágják ugyanis belőle mindazt, amit unalmasnak találnak, azután összerakják azokat a részeket, amelyek a legdrámaib- bak lehetnek majd az egész történet szempontjából. Az, hogy ezt a valóságshow-t elemeztük, azért értékes számunkra, mert szem- besít bennünket a valóság és a képzelet közti határ meghúzásának problémájával, amikor valami a médiában jelenik meg. A valóság és a képzelet nem egymást ki- záró kategóriák, hogy egyszerű osztályozással dönthetnénk köztük. Ehelyett jobb, ha a képzeletre úgy gondolunk, mint egy kontinuum egyik végére, míg a valóság- ra, mint ugyanennek a másik végére – a kettő között pedig sok-sok fokozatnyi kü- lönbség van Mindezidáig azt mutattam meg, mennyire összetett fogalom a valóság. Több, egymástól független dimenziót kell fgyelembe vennünk. Figyelembe kell ven- nünk, hogy a gyerekek a felnőtteknél kevésbé képesek bizonyos fajta ítéleteket megalkotni a valóságról, de bizonyos ítéletekben egyre jártasabbak lesznek, ahogy felnőnek. Azt is fgyelembe kell vennünk, hogy a hozzáértésnek igen széles skálája nyilvánul meg a felnőttek közt is. És fgyelembe kell vennünk, hogy sok felnőtt túl nagyra becsüli a valóságosság mértékét az úgynevezett valóságshow-kban és a hí- rekben is Hogyan egyszerűsíthetjük le ezt az összetett fogalomgyűjteményt, hogy fgyel- münket arra irányíthassuk, miért is fontos mindez a médiaműveltség szempontjá- ból? Mit kell tudnunk a médiaüzenetek valóságának természetéről, hogy jártassá- got szerezzünk bennük, és megvédjük magunkat az ártalmas hatásoktól?