Page 206 - James Potter – Médiaműveltség

182 IV. rész: Tartalom Amerikában, úgy tűnik, az újságíráshoz amolyan „se veled, se nélküled” mó- don viszonyulunk. Egyrészt szeretjük az információkat, tudni szeretnénk a fontos eseményekről, problémákról és a körülöttünk élő emberekről nap mint nap. Más- részt viszont kritikusak vagyunk a hírközlő szervezetekkel, amiért azok pontatlan vagy részleges történeteket adnak közre, vagy mert számunkra értéktelen informá- cióval árasztanak el bennünket. Ez a „se veled, se nélküled” viszony olyannyira nem új, hogy az ország megalapításáig vezethető vissza. Gyakran idézzük például Thomas Jeffersont, aki 1787-ben azt mondta: „Ha én dönthetnék arról, hogy kor- mányunk legyen újságok nélkül, vagy újságjaink legyenek kormány nélkül, egy pillanatig sem haboznék: az utóbbi mellett döntenék.” (Az eredeti angolt C. Jensen idézi, 1997, 11.) Ugyanakkor ő adott hangot az egyik legélesebb sajtókritikának is, miután elnök lett, és napi szinten meg kellett küzdenie a sajtóval. 1807-ben azt mondta: „Aki soha nem olvas újságot, az tájékozottabb, mint aki olvassa őket.” Álláspontja szerint „aki semmit sem tud, közelebb áll az igazsághoz, mint az, aki- nek elméje tele van hamissággal és tévedésekkel”. (Az eredeti angolt C. Jensen idézi, 1997, 11.) Jefferson tehát amellett érvelt, hogy semmit se higgyünk el, amit újságban nyomtatva látunk. Ebben a fejezetben megvizsgáljuk e különös „se veled, se nélküled” viszony kiváltó okait, méghozzá négy részben. Azzal a kérdéssel kezdjük, hogy a hírek valós történéseket tükröznek-e, vagy csupán az újságírók konstrukciói. Az erre adott válasz arra kötelez bennünket, hogy megvizsgáljuk, lehetnek-e objektívek az újságírók. Azután megvizsgálunk néhány kulcsfontosságú problémát, melyek egy- re nagyobb jelentőséget kapnak, miközben a média csatornái újrafogalmazzák sze- repüket a változó médiakörnyezetben. A fejezetet záró rész a hagyományosnak mondható és új keletű problémákat igyekszik egyfajta folyamatcsoportba rendezni, ami segíthet bennünket abban, hogy nagyobb médiaműveltséget szerezzünk a hí- rek fogalmának terén A hír: tükörkép vagy konstrukció? Ha megkérdeznénk, hogy miben különböznek a hírek a szórakoztató műsoroktól, a legtöbben azt mondanák, hogy a szórakoztatás kitaláció, vagyis azt írók írják, míg a hírek megtörtént eseményeket közölnek. A hírekre ezért úgy gondolunk, mint a napi történések tükrére – vagyis mintha a média egyszerűen tükröt tartana a valóságnak Mikor azonban közelebbről megvizsgáljuk a híreket, egyértelművé válik, hogy azok nem tükrözik a valóságot. Ehelyett az újságírók állítják őket össze. A hírköz- lést persze a valós történések indítják be, de amit hírként látunk megjelenni a mé- diában, az nem maga a történés. Ehelyett a média történeteket mutat be nekünk az eseményekről, és ezeket a történeteket újságírók állítják össze, akiket jelentős mértékben befolyásol néhány kivédhetetlen korlát, az üzleti környezet és a munka-