Page 209 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 185 Még országon belül sem kiegyensúlyozott földrajzilag a hírközlés – vagyis az ország bizonyos részeit az újságírók fontosabbként és érdekesebbként kezelik, mint a többit. Az Egyesült Államokban az északkeleti részek és a Csendes-óceán part- vidékének történéseiről tudósítanak legtöbbet, míg az ország többi részében zajló eseményekről igen kevés hírt adnak az országos hírközlő szolgálatok (Graber, 1994). Korlátozott források. Bár a főbb médiaszervezetek – különösen a műsorszóró há- lózatok és a nagy napilapok – hírgyűjtő osztályai igen nagyok és fgyelemre méltó erőforrásokkal rendelkeznek, ezeknek is vannak korlátai. Sosem lesz elég forrás ahhoz, hogy egy adott nap összes történéséről tudósítani lehessen, a feladatokat kiosztó szerkesztőknek pedig el kell dönteniük, melyik történésről tudósítsanak, és melyikről ne. A helyi tévéállomások esetében régen ez fokozottan nagy probléma volt Ah- hoz, hogy egy történésről beszámoljon, egy tévécsatorna nem küldhetett ki egyet- len riportert – mennie kellett vele kamerás és hangosító stábnak egy viszonylag nagy furgonnal, hogy mindenki és minden eszköz beleférjen. Az új technológiák megjelenésével ez a korlát már nem hagy olyan szűkös teret, mint annak idején. E. Satler (2004) például kimutatja, hogy „az összes televíziós hálózat és kábeltévé riporterei már miniatűr, műsorképes minőséget produkáló videokamerákat hordoz- nak magukkal. Azon túl, hogy legalább egy mobiltelefon van náluk, az újságírók visznek magukkal digitális hangfelvevő készüléket, legalább egy kézbe fogható e-mailes eszközt és egy vezeték nélküli modemet.” (A11. o.) Így sokkal több do- logról tudósíthatnak. Persze más forráskorlátok, például a televíziós hírműsorok hossza továbbra is megszabják, hogy hány történésről lehet tudósítani egy-egy napon Bár a források korlátozottsága fontos megkötés, a hírközlő szervezetek gyakran rosszul osztják el forrásaikat, ami súlyosbítja a korlátozást. Az Associated Press hírszolgálatnak például több mint 100 riportere van csak Washington DC-ben, és közülük sokan azon dolgoznak, hogy megszerezhessék ugyanazt a kapcsolatot a Fehér Házba. A két fő politikai párt négyévente tart jelölő gyűlést, amikor kivá- lasztják az elnökjelöltjüket. A hírközlő szervezetek ezekre a „nem kiemelkedő ese- ményekre” összesen mintegy 16 000 újságírót küldenek ki. Ezek azért nem ki- emelkedő események, mert az ilyen gyűlések előtt hónapokra előre tudható, hogy ki fogja kapni a jelölést, így aztán magának a gyűlésnek igen kicsi a hírértéke. Ha ezek a kiküldetések más helyekre szólnának, a hírek közönsége vélhetően sokkal szélesebb körű és gazdagabb hírösszefoglalót kaphatna ugyanazon korlátozott for- rások felhasználásával. Ugyanez az elv érvényesül naponta az alsóbb szinteken minden egyesült államokbeli város sok-sok újságja, magazinja, rádióállomása és tévécsatornája esetében: mind ugyanazokra a rendőrőrsökre, városházákra és sportversenyekre küldik ki a riportereiket