Page 208 - James Potter – Médiaműveltség

184 IV. rész: Tartalom szerda reggeli újságot olvassák reggelizés közben, persze szeretnének a tűzről is megtudni valamit, de nincsen róla semmilyen beszámoló benne. Az újság szer- kesztőjének ezen a ponton el kell döntenie, hogy közöljön-e tudósítást a tűzről a csütörtök reggeli lapszámban, hiszen akkor már régi hírnek számítana. Vagyis a lapzárta korlátja miatt az újság nem tudta friss hírként közölni a tűzesetet. A heti- lapok és hírmagazinok számára még több bonyodalmat okoz a lapzárta, hiszen mire olvasóik a tudósításokhoz hozzájutnak, azok már nem is tűnnek hírnek, annyi idő telt el az esemény történte és a „hír” közönséghez való eljuttatása közt. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a rádiós, televíziós vagy internetes sajtóorgá- numoknak dolgozó újságírókat nem érinti a lapzárta, ellentétben a nyomtatott saj- tóban dolgozókkal. Ez azonban lehet, hogy tévedés, mivel a közönség már akkor bekapcsolja a rádiót, televíziót, és fürkészi az internetet az épp bontakozó esemé- nyekről híreket keresve, amikor azok még javában zajlanak. Az újságíróknak fo- lyamatosan friss jelentést kell leadniuk ezekről a még zajló eseményekről, és vala- hányszor – határidőre – le kell adniuk egy frissített tudósítást, a rendelkezésükre álló információ csak részleges, mert az esemény tovább alakul. Függetlenül a hír- médiumtól – nyomtatott, rádiós, televíziós vagy internetes – az újságíróknak „meg kell állítaniuk az időt”, amikor tudósításaikat leadják, hogy a lehető legpontosabb, addig elérhető információt adják tovább. Amikor tehát még zajlanak az esemé- nyek, minden egyes hír gyorsan elveszti pontosságát és így hírértékét is. Földrajzi fókusz. Minden hírközlő szervezet igyekszik saját környezetének történé- seit lefedni, hogy közönségét tájékoztatni tudja a legfontosabb eseményekről, ame- lyek a városban vagy a régióban történtek Az Egyesült Államokban szinte minden újság valamelyik nagyvárosra fókuszál, illetve az azt környező vidékre. Némelyik újság (mint például a USA Today, a Wall Street Journal és a Christian Science Monitor) és hálózati televízió tágabb fókuszt alkalmaz, de őket is köti a földrajz. A hírközlő szervezetek persze ettől még gyakran tudósítanak a földrajzi területü- kön kívül eső történésekről, de ritkábban, mint a közvetlen környezetük dolgairól. A földrajzi korlátozás másik formája abban áll, hogy még ha kívül is esnek egy adott hírközlő szervezet környezetén, a világ bizonyos részei fontosabbak (na- gyobb hírértéket képviselnek), mint mások. Larson (1983) például a televíziók nemzetközihír-szolgáltatását vizsgálva megállapította, hogy a harmadik világban (a szegényebb, kevésbé iparosodott országokban) történtekről kevesebb hír szólt, és az is inkább a krízisekre irányult. Ugyanezt a tendenciát mutatta ki W. J. Potter (1987b) az újságok esetében. Kim és Barnett (1996) egyértelműen rámutat, hogy a sajtóbeli híráramlatot világszerte a nyugati, iparosodott országok dominálják, vagyis mindig ezek vannak a középpontban. Ennek hatalma a gazdasági fejlettség fokával hozható összefüggésbe. Így például ha meghal egy tucat ember egy bom- barobbanás következtében egy londoni áruházban, arról vélhetően több tudósítás születik az Egyesült Államokban, mint ha 100 ember veszti életét egy guatemalai földrengés következtében