Page 210 - James Potter – Médiaműveltség

186 IV. rész: Tartalom A nagy hírközlő szervezetek költségvetése az elmúlt néhány évtizedben egyre nőtt, de ehhez nem társult arányos növekedés az általuk közölt hírek mennyiségé- ben. Az ABC hálózati hírcsatorna éves büdzséje például az 1960-as években jel- lemző évi 1 millió dollárról az 1980-as évekre több mint 300 millióra nőtt, de a hatalmas forrásnövekedés mellett a hírek mennyisége és/vagy minősége nem nőtt 300-szoros mértékben e periódusban A CNN-nek és a rádiós hírcsatornáknak is jelentős büdzséje van, és hozzá ter- jedelmes hírblokkok is társulnak, az általuk közölt hírek száma ehhez mérten még- is igen alacsonynak mondható. Hírekről alkotott perspektívájuk nem engedte, hogy jelentősen nagyobb hírmennyiséget közöljenek. Ehelyett a CNN továbbra is szűk látókörűen válogatja meg, mi az, ami fontos, és mindig kevés tagból álló hírcsok- rot mutat be újra meg újra, egész nap. Üzleti környezet A hírek összeállításának második befolyásoló tényezője az üzleti környezet. Ebbe beletartoznak a kereskedelmi jelleg, a marketingperspektíva, a szervezeti perspek- tíva, a tulajdonlás és a márkaalkotás elemei. Ha a hírközlő szervezetek nem keres- kedelmi vállalkozások lennének, és másként szereznék a pénzt (például kormány- támogatásból vagy adakozásból), akkor a most felsorolt kötöttségek sokkal kevésbé szorítanák őket. Kereskedelmi jelleg. A hírszerkesztésre a legerősebb befolyást bizonnyal annak ke- reskedelmi természete gyakorolja. A hírközlő szervezetek üzleti tevékenysége, hogy nagy közönségeket hoznak létre, amelyeket aztán bérbe adhatnak a reklámo- zó cégeknek. Minél nagyobb a közönség, annál magasabb a bérlési díj, és annál több a hírközlő szervezet bevétele. A hírközlés végső célja kereskedelmi jellegű, az újságírókat pedig arra késztetik, hogy olyan tudósításokat írjanak, amelyek nagy közönséget vonzanak. Ezért a hírközlő szervezeteknek óvatosnak kell lenniük, ne- hogy olyan dolgokról számoljanak be, amelyek bár szenzációsak, a közönséget sér- tik, továbbá arra is vigyázniuk kell, hogy reklámozóikat ne sértsék meg (M. Lee és Solomon, 1990). Azt például, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, nem igazán hirdették, hiszen a dohánytermékek reklámozása nagyon is fontos a maga- zinok és újságok túléléséhez. Ebben a televízió is érintett volt, bár több mint há- rom évtizede már, hogy egy dohányipari terméket sem reklámoznak a tévében. A dohánygyárak viszont hatalmas konglomerátumok, amelyek sok nem dohányjel- legű terméket is értékesítenek és reklámoznak. Az olyan tévéműsor, amely sértő egy dohánycég számára, azt kockáztatja, hogy elveszti a többi, szintén a dohány- ipari konglomerátum által felügyelt termék reklámlehetőségét is. Az újságírók továbbá olyan történésekről is írnak, amelyek szorosan vett érte- lemben nem hírnek számítanak, hanem inkább a hírközlőt tulajdonló szervezet