Page 214 - James Potter – Médiaműveltség

190 IV. rész: Tartalom tisztségviselői. A legtöbb cégnek és intézménynek van közönségkapcsolati vagy sajtóirodája, amelynek egyetlen feladata, hogy szakértővé váljon, és informálja az újságírókat. Ha valaki szakértő forrásként közismertté válik, az újságírók hívni fogják, valahányszor szakértői véleményt akarnak egy adott témáról. Ezt igazolta Steele (1995) is, aki azt vizsgálta meg, hogy a televíziós hírközlő egységek hogyan választották ki és alkalmazták szakértői forrásaikat a hírek értelmezéséhez. Arra jutott, hogy a hírközlő szervezetek olyan szakértői forrásokat alkalmaztak, ame- lyek azt a szakértelem-elképzelést képviselték, amit az újságírók jónak véltek. A szakértőket az alapján válogatták, hogy mennyire illett az ő speciális tudásuk a televízió „működési elvárásaihoz”, amelyek a hangsúlyt a szereplőkre, az intézke- désekre és a jövőre vonatkozó előrejelzésekre és jóslatokra helyezik. Steele azt a végkövetkeztetést vonta le, hogy ezek a folyamatok aláássák az egyensúly és az objektivitás eszményét, és egyúttal komolyan korlátozzák a hír tálalásának lehető- ségeit A főbb hírközlő szervezetek mind ugyanazokat a forrásokat használják, ame- lyek között sok a névtelen, így aztán mindig ugyanazon típusú történésekről születnek tudósítások. Egyértelműen ezt a következtetést vonta le két újságíró is – M. Lee és Solomon (1990) –, akik írtak egy könyvet is erről Unreliable Sources: A Guide to Detecting Bias in News Media (Megbízhatatlan források: a hírközlés- beli elfogultság kimutatásának kézikönyve) címmel, amelyben súlyos kritikát fo- galmaztak meg az amerikai újságírási gyakorlatról. E két újságíró megfgyelte, hogy az idők folyamán a riporterek közeli barátságba kerültek forrásaikkal, és fel- hagytak más vélemények felkutatásával. Így könnyebb dolguk van, mert nem kell folyton új és jobb információforrásokat felkutatniuk. Ezzel a gyakorlattal azonban az a gond, hogy a forrásoknak is megvannak a maguk tervei és elképzelései. Gyakran előfordul, hogy a források közönségkapcsolati munkatársak, akik számos kormányhivatal, üzlet vagy politikai akciócsoport valamelyikének dolgoznak. Ezért ők nem pártatlan szakértést nyújtanak, amivel segíthetnék az újságírókat a probléma jobb megértésében, hanem azért kapják a fzetésüket, hogy csak a saját oldalukról közelítsék meg és vázolják fel a problémát, és hogy azt úgy tüntessék fel, mint ami az egyetlen érvényes és jogos álláspont a problémával kapcsolatban. A katonaságnak például mindig is kifnomult közönségkapcsolati egysége volt, amelynek célja, hogy fenntartsa a köz határozott támogatását céljaihoz és egyre drágább fnanszírozási igényéhez. Az 1960-as években, amikor a Szovjetuniónak száz darab nagy hatótávolságú rakétája volt, az Egyesült Államoknak pedig két- ezer, a Pentagon meggyőzte az amerikaiakat, hogy az Egyesült Államok jócskán le van maradva a Szovjetuniótól a fegyverkezésben, és rávette, hogy támogassa a na- gyobb védelmi büdzsét A Reagan-kormány alatt a Pentagon 100 millió dolláros éves közönségkapcsolati költségvetéssel bírt, és háromezres alkalmazotti stábbal működött. A források és az újságírók gyakran keverednek túl szoros kapcsolatba egymás- sal. Sok újságíró szegődik el a kormányhoz, és lép szolgálatba mint sajtótitkár