Page 217 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 193 a normálistól durván eltérő dolgokat keresik (Shoemaker, Danielian és Brendlinger, 1991). A deviancia magába foglalja mindazokat a dolgokat, amelyek a normális tartományán kívül esnek, és minél jobban eltérnek a hétköznapi valóságtól, annál nagyobb a hírértékük A hírközlésben kétféle deviancia létezik (Shoemaker és Reese, 1996). Van a statisztikai deviancia, amely „szokatlan (jó vagy rossz) dolgokat eredményez, amelyeknek nagyobb hírértéket tulajdonítanak, mint a szokványos történéseknek” (47. o.). Ha például egy nő egy évtizeden belül négy gyermeket szül, az nem hír. De ha egy nő négyes ikreknek ad életet, az nem szokványos, és ettől hírértékkel bír. A négyes ikrek statisztikai valószínűsége igen alacsony, ezért erről hírt kell adni A deviancia másik fajtája a normatív deviancia, amely olyan elgondolásokat vagy történéseket jelent, amelyek megszegik a normákat vagy a törvényeket. Ha például valaki bemegy egy bankba, és pénzt helyez el a számláján, az megszokott, és nem kell róla tudósítani. De ha valaki bemegy egy bankba, és mások számláiról vesz ki pénzt, fegyvert fogva a banki alkalmazottakra, az törvényszegés, és tudó- sítani kell róla. A média tehát jobban odafgyel a bűncselekményekre, mert azok a normák tartományán kívül történnek. A bűnügyi híreken belül is előnyt élveznek az erőszakos cselekmények (Windhauser, Seiter és Winfree, 1990) és a személyek ellen elkövetett bűncselekmények (Ammons, Dimmick és Pilotta, 1982; Fedler és Jordan, 1982), amelyek ritkábbak, és ezért deviánsabbaknak számítanak, mint a tulajdon elleniek. Az erőszakos halál szintén esélyesebb téma a híradásban, mint a betegség okozta halál (Combs és Slovic, 1979). Más országokban is túlsúlyban vannak a hírekben a bűncselekmények, például Angliában (Roshier, 1981). Ebben csak az a kínos, hogy általában a hírek diktálják a normákat. Ahhoz, hogy tájékozottak legyünk, tudnunk kell, mi a dolgok rendes folyása, mi várható holnap, és melyek az esetleges kockázatok. A média azonban a deviáns dolgokra irányítja fgyelmünket. Mivel pedig a devianciának annyi megjelenését látjuk, vég- ső soron elhisszük, hogy a deviáns a normális. Amikor információt gyűjtenek egy történés kapcsán, az újságírók a hat kérdés formuláját használják: Ki? Mit? Hol? Mikor? Miért? és Hogyan? Egy történés kap- csán az újságírók először is ezeket a kérdéseket teszik fel, majd úgy építik fel a tudósítást, hogy az mindegyikre választ adjon. Az egyik népszerű cikkírói formula a „fordított piramis”. E szerint az újságíró- nak a legfontosabb információval kell kezdenie a beszámolót, majd fontossági sorrendben folytatni a többivel. Így halad végig az információs listáján, míg min- dent bele nem foglalt a cikkbe. Ez a formula a távirat hőskorában fejlődött ki, amikor a terepen lévő újságírók így küldték be jelentésüket az újságoknak. Elő- ször a legfontosabb információkat kellett elküldeniük, hátha megszakad a kapcso- lat, mielőtt a teljes sztorit továbbítani tudják. Ezek az idők már rég elmúltak, töb- bé nem függünk a táviratküldéstől, de a formula továbbra is értékesnek számít, mert a szerkesztők megvágják a túl hosszú cikkeket. Lehetséges például, hogy az