Page 216 - James Potter – Médiaműveltség

192 IV. rész: Tartalom nya alatt az újságírók úgy állították be a történéseket, mint konfiktust, amellyel a kormány által hirdetett hazafas nézőpontot támogatták. De ahogy a háború egyre jobban elhúzódott, az újságírók egyre kritikusabbak lettek, megváltoztatták a be- számolóik hangnemét, és egyre inkább a harcokban részt vevő egyénekre koncent- ráltak, illetve az általuk hozott áldozatokra (Schwalbe, Silcock és Keith, 2008). Melyik értékhalmaz (hazafság vagy személyes áldozathozatal) a helytállóbb? Mindkettő az, de mindegyik érték csak részleges kontextust teremt. Ha hazafas értékekből kiinduló híradásokat nézünk, valószínűleg támogatni fogjuk a háborút, és büszkék leszünk Amerika erejére. Ezzel ellentétben, ha az emberi áldozatot hangsúlyozó tudósításokat nézünk, vélhetően kritikusan gondolkozunk majd az amerikai kormány agressziójáról. Túlzott lokálpatriotizmus. Ahogy a közönség egyre jobban széttöredezik, a hírhor- dozók úgy lesznek egyre specializáltabbak, és ezt a jelenséget nevezzük úgy, hogy túlzott lokálpatriotizmus. A The Project for Excellence in Journalism (2006) nevű tényfeltáró csoport szerint a tömegmédia igen nehéz időket él meg, és próbálja a híreket néző közönségét megtartani, miközben az újságok, a tévés hírműsorok és még az internetes híroldalak összközönsége is csökken Ráadásul ennek az egyre csökkenő számú közönségnek, amely még egyáltalán kíváncsi a hírüzenetekre, egyre több választása van az újságokon és a hálózati hírműsorokon túlmenően is (Rainey, 2007). A kábeltévés híradás sok olyan nézőt csábít el, akiknek tetszik a konkrét műsorvezető köré épülő hírszolgáltatás (mint a The O’Reilly Factor című műsor), a humoros hírfeldolgozó műsorok (mint a The Daily Show with Jon Stewart vagy a The Colbert Report), a sporthírekkel foglalkozók (mint a SportsCenter), vagy a celebekről, médiabeli hírességekről szóló hírműsorok (mint az E!). Az ilyen hírfogyasztókat kevésbé érdeklik a világ vagy az ország ügyei, sokkal inkább a helyi vagy saját hobbijukhoz kötődő dolgokra kíváncsiak. A hírközlő szervezetek felismerik ezt, és egyre jobban igyekeznek specializálódni, hogy megfeleljenek a rétegközönségeknek Formulák használata. Az újságírók igen elfoglalt emberek. Napi munkájukat hi- hetetlen mennyiségű információrészlet tölti ki, amit rövid határidőkkel (lapzárták- kal) kell feldolgozniuk. Előfordul, hogy egy napilapnál dolgozó riporternek például több tucat cikket kell megírnia naponta. Vajon a riporterek órákon át fontolgatják, mi lenne a legjobb módja annak, hogy minden egyes esemény lényegét közöljék, és azután órákon át javítgatják egyik piszkozatot a másik után? Bizony nem. Ennyi idejük szinte soha nincs. Ehelyett percek alatt kell összeállítaniuk egy-egy hír té- nyeit, és aztán továbblépni a következőre. Hogyan csinálják? Formulákat hasz- nálnak A formula olyan eljárást jelent, amelyet az újságírók azért sajátítanak el, hogy megkönnyítsék a munkájukat, amikor egy-egy hírhez a témát kiválasztják, és ma- gát a hírt megírják. Ami a témaválasztást illeti, az újságírók általában a deviáns,