Page 221 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 197 ság, függetlenség, igazság és pontosság, pártatlanság és fair play. A dokumentu- mot azután 1975-ben javították és átnevezték így: „Elvi Nyilatkozat” (Statement of Principles). Az objektivitás sehol nem szerepel a dokumentumban, bár a nagykö- zönség továbbra is azt gondolja, hogy ez az újságírás alapvető kritériuma. Az objektivitás etikája igen erős az újságírásban (Parenti, 1986). De mit jelent ez? A szerkesztők lehetnek objektívek abban az értelemben, hogy nem akarnak „elferdített” történetet közölni, de az objektivitás fogalma több ennél. A legtágabb értelemben véve az objektivitás az a standard, amelynek mentén egy beszámoló teljes mértékben pontos és egész, vagyis teljes és igaz képet ad a történtekről. Ahogy a fejezetben eddig közölt információkból kiderült, ezt a fajta objektivitást lehetetlenség elérni. Az újságírók folyamatosan ki vannak téve a kivédhetetlen korlátok és az üzleti környezet befolyásainak, és azoknak a munkavégzési sza- bályoknak, amelyeket követnek. Még akkor sem sikerül nekik, hogy egy adott eseményről teljes képet nyújtsanak, amikor megpróbálnak a lehető legpontosabb információkkal szolgálni. Nézzünk végig öt olyan veszélyforrást, amelyek az ob- jektivitás standardjának elérését veszélyeztetik. Kitaláció Az objektivitás legfelszínesebb jelentése a valóságnak megfelelő információk köz- readása úgy, hogy a történet minden elemének tényszerű alapja van. Mindenki egyetértene azzal, hogy ha az újságírók kitalálnák az adatokat és a forrásaikat, az az objektivitás súlyos megszegésének számítana. A kitaláció mindig veszélyes, mert az újságíróknak időnként nincs elég idejük vagy csak lusták arra, hogy min- den szükséges adatot beszerezzenek, így aztán egyes adatokat vagy tényeket úgy találnak ki, vagy ellenőrzés nélkül elhiszik őket. Jamieson és Waldman (2003) to- vábbá kimutatta, hogy az újságírók időnként kísértést éreznek arra, hogy egy jó sztorit elmesélhessenek, és közben fgyelmen kívül hagyják azokat a tényeket, amelyek ennek útjába állnának. Szerencsére nincs annyira sok példa a kitalációra, de az a néhány jelentős eset, amelyre fény derült, sokat ártott az újságírás hitelességének. Egy az American Journalism Review című szaklapban megjelent cikkében Lori Robertson (2001) majdnem kéttucatnyi súlyos etikai vétséget emelt ki, amelyek az illető újságíró elbocsátásával végződtek. Úgy tűnik, ez a probléma az összes fajta nyomtatott hordozó esetében fennáll, beleértve néhány közismert magazint is (Time, New Republic, Business Week), a nagyobb újságokat (Wall Street Journal, The New York Times, Boston Globe), valamint kisebb újságokat (Myrtle Beach SC Sun News, Bloomsburg, PA Press Enterprise, Owensboro, KY Messenger-Inquirer), és a riporterek összes típusát érinti, beleértve a sport-, üzleti és általános hírek szer- zőit, a rovatvezetőket és a művészeti kritikusokat is.