Page 224 - James Potter – Médiaműveltség

200 IV. rész: Tartalom Amerikai Munkahelyi Egészségügyi és Biztonságért Felelős Intézet (National Ins- titute for Occupational Safety and Health – NIOSH) úgy találta, hogy 258 munka- hely több mint 240 000 dolgozója veszélyes közegben vagy módon dolgozik az Egyesült Államokban. A NIOSH célja az, hogy a munkahelyi biztonságot monito- rozza, és tájékoztassa a dolgozókat, ha komoly a kockázata, hogy életveszélyesen megbetegedhetnek a munkahelyükön használt vegyszerek vagy más veszélyes anyagok jelenléte miatt. 1995-ben a NIOSH kevesebb mint 30%-át értesítette erről azoknak, akikről egy évtizeddel korábban úgy találta, hogy napi szinten veszély- nek vannak kitéve. A NIOSH-nak tehát tudomása volt róla, hogy 170 000 ember dolgozik magas kockázatú környezetben naponta, mégis tíz évet várt, mielőtt tu- datta volna ezt velük. A hírmédia több mint egy évtizeden át nem fgyelt fel erre a kormányzati mulasztásra A közelebbi múltból való az iraki háborúhoz vezető események elégtelen hír- adásainak példája. A hírközlő szervezetek egyszerűen csak elfogadták a Bush- kormányzat állítását, miszerint Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, ami az Egyesült Államok és az egész világ biztonságát fenyegeti – pedig erről az állításról később kiderült, hogy alaptalan. Bizonyos politikai nézetek iránti elfogultság. Akik közelről követik a médiát, gyak- ran panaszkodnak a hírek liberális vagy épp konzervatív elfogultsága miatt, vagy pedig azt mondják, túl negatív az összkép. Egy Gallup-féle közvélemény-kutatás adatait elemezve kiderült, hogy az amerikaiak több mint fele úgy érzi, hogy a mé- diára befolyást gyakorolnak a reklámozó cégek, az üzleti szervezetek, a demok- raták, a szövetségi kormány, a liberálisok, a hadsereg vagy a republikánusok ( Becker, Kosicki és Jones, 1992). Maga az újságágazat ugyanerre az eredményre jutott egy saját felmérésével. Az Amerikai Újságszerkesztők Szövetsége (Ameri- can Society of Newspaper Editors) pedig kimutatta, hogy a legtöbb ember szerint a médiá ra jellemző a politikai irányultság (Jeffres, 1994). Ebben az az érdekes, hogy a konzervatív párti emberek úgy érzik, hogy a mé- dia általában a liberálisokkal szimpatizál, míg a liberális beállítottságúak úgy ér- zik, hogy a média konzervatív. A konzervatívok arról panaszkodnak, hogy a leg- több hírriporter liberális nézeteket vall, és ez az elfogultság megmutatkozik a tudósításaikban. Ezzel ellentétben a liberálisok úgy érzik, hogy a konzervatív kommentátoroknak túl sok hatalmat adtak, és így Amerikában napirendre került a liberálisok megbélyegzése Az Egyesült Államok történetének kezdetén a legtöbb újságot olyanok alapítot- ták, akiknek egyértelmű politikai nézeteik voltak, és ezt akarták népszerűsíteni. Az egyes városokban számos újságot adtak ki, mindegyik más politikai réteghez szólt. Az újságok politikailag elfogultak voltak, és ez az elfogultság egyértelműen jelzett volt. Az 1800-as évek végére azonban az újságok a politikairól az üzleti fó- kuszra álltak át, azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb példányszámot érjék el.